Szeretettel üdvözöllek honlapomon!

Herperger Anita vagyok, fejlesztő pedagógus, testnevelő tanár, gyógytestnevelő és aerobik sportedző. A mozgás gyermekkoromtól része az életemnek. A szabadidős sporttevékenységek mindig jelen voltak és vannak családunkban, mely meghatározó tényező volt abban, hogy felnőttként a sporttal kezdjek foglalkozni, megismerjem teljesítőképességemet, erősségeimet, jártasságot szerezzek több sportágban. Fejlesztő pedagógusként, tanárként és edzőként az óvodásoktól a felnőttekig minden korosztállyal foglalkozom, akik számára át kívánom adni ismereteimet, tapasztalataimat, segítve őket az életmódváltás rögös útján.

"A mozgás sok mindenre orvosság, de nincs olyan gyógyszer, amely a mozgást helyettesítené!" tartja a görög mondás. A mozgás örömforrás, játék, hasznos szabadidő eltöltési forma, az egészséges életmód része és persze a test és lélek felüdülését szolgáló gyógyír. A mozgáshiány súlyos egészségügyi és/vagy pszichés problémák kialakulását eredményezheti. A preventív mozgásfejlesztést, az óvodások és iskolások egészséges életmódra nevelését, mozgáskultúra fejlesztését, alapvető mozgásigényük és a helyes testtartás kialakítását, kondicionális képességeik fejlesztését, túlsúly leküzdését kiemelt feladatnak tekintem.

Nőként fontosnak tartom, hogy jól érezzem magam a "bőrömben", amelyhez kiemelten hozzájárul a rendszeres mozgás és az egészséges életmód. Segítséget kívánok nyújtani hölgytársaimnak az életmódváltásban, melynek kiemelt része a táplálkozáson kívül a rendszeres mozgástevékenység beiktatása a hétköznapokba. Tornáim és edzéseim minden korosztály számára elérhetőek. Az intenzívebb konditornától a könnyed zenés gimnasztikáig tartok órákat.

Hiszem és vallom az alábbi sorokat, melynek szellemében élem az életem és kívánom folytatni tevékenységeimet:

"Ha nem repülhetsz, fuss! Ha nem futhatsz, menj!

Ha nem mehetsz, csússz! De bárhogy is legyen: mozogj!"

"Aztán beléptünk a sötét, végtelen hosszúnak tűnő lyukba. A végén halványan felsejlő erdő körvonala látszott. Dimbes-dombos úton baktattunk előre a vaksötétben. Csippant az óra, szétkapcsolt a gps. A senki földjén voltunk, az adrenalin az egekig szökött, hallani lehetett a szívverésünket. Tompuló hallás mellett csak a kifelé vezető útra koncentrálva haladtunk töretlenül előre. Az alagút végén csodálatos látvány fogadott, mintha egy másik világba érkeztünk volna. Óriás fenyőfák övezte puha úton kocogtunk tovább."

(Karancs-Medves 20 km - 2017. 04. 29.)