2015

2015.12.30

Tavaly ilyenkor még csak nézegettem a bejegyzéseket a csoportokban. Nem igazán tudtam, hogy mi micsoda és ki kicsoda. Röpködtek a becenevek, rövidítések, teljesítménytúrák, terepfutások, én meg csak pislogtam és figyeltem. Ma már tudom például, hogy a Kör nemcsak egy matematikai fogalom és Balboa sem csak a filmen létezik, de nem is a Jobboa ellentéte. :D Futkostam én addig is, de nem úgy, így hát nem sokat gondolkoztam, tulajdonképpen tök vakon nekivágtam a nagy terepvilágnak...

Hogy legyen neve a gyereknek, beneveztem a Nemzeti Bajnokságba teljesítménytúra szakágban. Nézett is nagyot a sportorvos, amikor mondtam, hogy mire kérem a versenyengedélyt. :) Kétszer is megkérdezte, hogy nem futás? Mondtam nem. Azt majd jövőre... Ahhoz, hogy eredményt érjek el, fejlődjek, és ne maradjak csirke, komoly munkára volt szükség!

Januárban már heti 2 alakformáló edzést, 5 gyógytestnevelést és 1 ovistornát tartottam és ugráltam végig. Mellette kezdtem el komolyan futni, futó edzéseket beiktatni és teljesítményt fokozni. Ekkortól vált rendszeressé az életemben a teljesítménytúrázás. Tulajdonképpen fejest ugrottam a Téli Mátrába... Csúfos vereséget szenvedtem a 25 km-es távon a zsíroskenyérrel és a Kékessel szemben, amihez a nem megfelelő ruházattól a rossz frissítésig minden hozzá járult. (Csóró lyány, azt se tudta milyen rendezvényen van!) 40 perccel kicsúsztam a szintidőből. :) Sajna nem tudok revansot venni januárban a Téli Mátrán egyéb elfoglaltságom miatt, pedig az XL-en futottam volna. A Téli Mátrás élményemmel indult el a kalandjaim megírása is a blogomban. A nyár végi domainnév változtatás miatt a korábbi lájkok elvesztek, de boldogság, hogy a kezdetektől sokan olvassák! Ezúton is köszönöm nektek! <3

Februárban a teljes hónap kimaradt, ami a TT-t illeti, mivel már tavaly is oktattam a sportedzőképzésen szombatonként. Az edzéseim persze rendszeresek voltak. Ekkor indítottam el a kismama fitneszt, ami hatalmas segítség lett nekem a légzéstechnikában!

Az igazi gépezet márciusban indult be, ugyanis ekkor vette kezdetét egy sportdiéta. Jól megterveztem a táplálkozásomat és tartottam is magam hozzá. Másképp nem is lehet! Közben teljesítménytúráztam persze, mentek a tornáim és edzettem. Március végén elindult az NB az Iszkirivel. Nagyon elrontottam az első fordulót. (Még mindig nem tudtam, milyen rendezvényen vagyok.) Egyrészt hagytam magam befolyásolni más által, másrészt még mindig nem ment rendesen a frissítés, nem volt egészen jó a ruha és féltem normálisan belefutni. Hogy miért? Fogalmam sincs.

Tavaszra sikerült megtapasztalni az érzést, hogy ott is lehet vízhólyagod, ahol elképzelni sem tudod... Emellett olykor-olykor robotzsaru módjára közlekedtem a lépcsőn egy-egy jó terep után.

Az áttörés áprilisban következett a Hanák Kolos 35 km-es túrán. Előtte kaptam új terepfutó cipőt és ugyebár le is kellett győzni a Mátrát. Lájtosan ugyan, de elkezdtem belefutni! Akkor még kb. 5 km/h átlaggal teljesítettem a távot. Jó volt, mert elkezdtem fokozatosan bevezetni a futást komoly szintes terepen. Átalakult a ruházatom is, bár még mindig volt nálam pár felesleges cucc, de egyre több és több tehertől szabadultam meg. Áprilisban kezdtem érezni azt, hogy kevés az az edzés nekem, ami van, így bővült a repertoár.

Ekkortól a meglévő edzéseim mellett beiktattam heti 3 konditermi edzést. Vagyis heti 8 edzés és torna, plusz a futások és a túrák. Mindemellett dolgoztam ugye. Tulajdonképpen bizonyos napjaim reggel 8-tól este 7-ig tartottak. Persze iktattam be fekvős napokat is (értsd, nem csinálok semmit), különben kinyúltam volna, mint a száraz béka.

Közben muszáj volt "meggyógytesiznem" a térdemet, mivel nem volt eléggé megedződve, így időszakonként olyan fájdalmaim voltak, hogy majdnem megőrültem. Akkoriban rendszeressé vált az életemben a kinezio tapasz, biztos, ami biztos, azt is megtanultam feltenni. A Sárga 40-et például úgy csináltam végig, hogy a második 20 km-en csillagokat láttam a fájdalomtól. Május végére befejeztem a szigorú diétát. Az utolsó 4 hét volt a legkeményebb, de nagyon megérte. Tiszta fitnesz lettem! :D

Júniustól igyekeztem annyit menni TT-re, amennyit csak tudok. Elindultak az 50-es túrák, egyre jobban és gyorsabban mentek a távok. Bele-belefutottam, de még többet gyalogoltam. Ekkor volt az egyik kedvencem a Körös 50 teljesítménytúra is. Az első, komoly hőségben teljesített, vidám túra, ahol annyira vendégszeretőek voltak a szervezők, hogy jövőre visszamegyek emiatt, pedig a világ végén van Mezőberény.

Júliusban csökkentettem az edzéseimet, heti hármat elhagytam, lazítottam a táplálkozáson is, de több futóedzést iktattam be. És persze nyaraltam... Jót röhögtünk Tesómmal, amikor futni indultunk reggel a Balaton parton. Találkoztunk néhány, buliból visszafelé tartó fiatallal és rájöttünk, hogy tizenvalahány éve még mi jöttünk volna szembe magunkkal... :) A boldogszülinapom környékén két sirály TT is volt 38 fokban. A Szuperkatlan és a Kék Balaton. Mind a kettőt nagyon szerettem, ezek is esélyesek jövőre. A Szuperkatlanon megszívatott a menszesz a Getének fel, másfél órát fogott rajtam. Ezt is megtanultam kezelni, másképp kell frissítenem olyankor. A Kék Balaton 50-en pedig az előző esti parádé a 2 óra alvással és a térdem. De nagyon jó volt mind a kettő! :D

Augusztusban volt a másik kedvenc túrám az Erdőkövesd Challenge. Azon kívül, hogy változatos, hullámzó terep (bokáig érő sártól a levéllel fedett úton át a homokon keresztül az aszfaltig minden volt benne), nagyon jó a szervező csapat. Idén hőségriadóban volt és sajnos munkanapra esett, így nem voltunk olyan sokan, de jövőre biztosan többen leszünk, akkor már futóban indulok. Elkezdtem futóversenyezni is a nyár végére. Kipróbáltam egy tömegrendezvényt, amit ugyan nem szeretek annyira, de mindent ki kell próbálni. Itt sok érdekes dologgal találtam szembe magam, mint például a táv lecsalása több versenyző részéről... Nem kommentálnám!

A szeptember futóversenyekkel és TT-val vegyesen telt el. A térdem teljesen rendbe jött, megszüntek a vízhólyagok is. Megedződtem. A hónap közepén Tesóm is eljött egy egri futóversenyre, besuhant 7 km-en a második helyre (én azon harmadik lettem 14 km-en). Októberben csak úgy sziporkáztam. Mentem 66 km-t a hónap elején a Less Nándor Emléktúrán, majd a végén lefutottam 85 km-t a Piroson. A kettő között beneveztem az első igazi terepfutó versenyemre, a Bükk Trail-re.

Novemberben is futottam egy szuper jót a Naszály Trail-en, az is kedvenc terep lett, majd egy kicsit leeresztettem. A csípőmet pihentetendő végig csináltam egy gyógykúrát, közben 2 hétre ismét szigorítottam a táplálkozáson. És nem volt jó ötlet pont akkor versenyre menni, persze nem is úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Aztán ismét jól feltöltve "üzemanyaggal" karácsony előtt lefutottam a Tortúra 65 km-es távját.

Evolúció (2015. január-december) :)

Kincseim (az itinerek nélkül)

Mivel csak a túrákat vezettem a Túrafüggő miatt és a futóversenyeket tudom pontosan, így körülbelüli adataim vannak a 2015-ös évet illetően. Ennyi sok minden kellett ahhoz, hogy elinduljak a tervezett úton.

Teljesítménytúra: 22 túra, 9 táj, 917,2 km, 25845 méter szint

Futóverseny: 9 verseny, kb. 110 km, kb. 2000 méter szint

Aerobik, Konditorna, DanceTraining edzések: kb. 100 óra

Egyéb tornák: kb. 200 óra

Erősítő edzések: kb. 150 óra

Futó edzések, futások: tök sok :D

Mindemellett igyekeztem odafigyelni arra, hogy ne vegye át a szerepet az életemben teljesen a sportcipő, ezért megkoronáztam az évemet egy profi fotózással. A nyers képeim vannak meg egyelőre, de szerintem ez is úgy jó, ahogy van, hiszen én vagyok rajta mind a harmincnégyésfél évemmel!

(smink: Bogdán Judit, fotó: Kirschner Anna)

Már tudom, hogy jövőre mit fogok másképp csinálni! Semmit, csak átalakítom kicsit a blogomat és ezzel párhuzamosan a facebook oldalamat is. Természetesen a kalandjaim leírása marad, csak kiegészül afféle edzés- és életmódnaplóvá.

Köszönöm, hogy velem kalandoztál idén! Várlak szeretettel 2016-ban is!

(Ja, és stipistop a 16-os rajtszám! :))