Barokk Futóparádé

2015.09.21

Izgalommal vártam a Barokk Futóparádét. Egyrészt itthoni verseny, másrészt Tesóm is indult a 7 km-es távon. Az egész heti nagy meleg után szombat éjszaka úgy szakadt az eső, hogy azt hittem egy hétig sem áll el. Persze reggel sem hagyta abba, de úgy voltam vele, hogy egy életem, egy halálom én lefutom a 14 km-t szakadó esőben is, ha kell. Szerencsére elállt, így kis családi logisztika után háromnegyed 10-re megérkeztünk az Érsekkertbe. Tele volt emberrel, iskolások gyülekeztek a 1,5 km-es Hírlapfutáshoz, családok sétáltak, versenyzők regisztráltak. Előneveztünk, csak át kellett venni a rajtszámot és a pólót. Megörültünk, hogy technikai pólót kaptunk, így gyorsan fel is vettük. Sajnos XS-es nem volt, kicsit nagy lett rám az S-es, úgy festettem benne, mint egy jóllakott napközis, de annyi baj legyen, vállalom. :)

Sorban állunk a nevezésnél (fotó: Egri Testedző Club)

Még volt egy fél óra a rajtig, amikor megérkezett a család. Találkoztunk ismerősökkel is, beszélgettünk, bemelegítettünk, majd besorakoztunk a rajthoz. A bemelegítéssel kapcsolatban utána fogalmazódott meg bennem, hogy a sztár edzőt, aki a színpadon tartott aerobikot, meghívhatták volna egy órával korábbi időpontra és tarthatta volna a bemelegítést a több mint 750 embernek. Nem baj, én egyénileg is bemelegítettem attól. Kicsit furcsálltam, hogy egyszerre rajtolt a 1,5 km-es Hírlapfutás a 7 és 14 km-es mezőnnyel, de nem volt gond. Bemondták, hogy engedjék előre a sárga és zöld rajtszámosokat, így is történt. Megbeszéltük Tesómmal, hogy együtt futunk, ezért az első 7 km-en végig egymás mellett haladtunk.

10 óra 30 perckor ahogyan kell, igazi puskalövéssel elrajtolt a 20. Barokk Futóparádé. Mivel csak nagyjából néztem meg az útvonalat, haladtam a tömeggel a jelzéseket követve. Az Érsekkertből kértünk az Ady Endre utcába. Itt a 1,5 km-es táv gyors futói elsprinteltek. Hamarosan befordultunk a Bajza József utcába. Az első körben nem is figyeltem az útvonalat, inkább a lábam vitt és Tesómra figyeltem. Láttam a jelzéseket és az 1 km-es táblát, de utána jó darabig nem vettem észre.

Útközben (fotó: Egri Testedző Club)

Hamarosan elérkeztünk az Eger patakhoz, ekkorra szétvált a mezőny. A 1,5 km-es futókat már visszafordították, a 7 és 14 km-esek átfutottunk a patak feletti kishídon a Homok utcába. Eddig tulajdonképpen fel sem tűnt, valahol a Kertész utca kereszteződésében esett le, hogy nem zárták le az utakat. Nem volt forgalomelterelés, polgárőrök irányították az autókat. Ez leginkább a Maklári úton volt érezhető. Egyrészt ez az utca végestelen végig tart száznyolcvanvalahányig, másrészt itt azért jött egy-két autós, akik normál sebességgel hajtottak a futók mellett. Olyan hosszúnak tűnt ez a szakasz, hogy azt hittem sosem ér már véget. Amikor végre megláttam a Szarvas téri körforgalmat nagyon megörültem. Tudtam, hogy most következik a Diófakút utca. Jó kis meredek szakasz. Én ezekhez ugyebár eléggé hozzá vagyok szokva, így felfutottam. A Legányi sarkán úgy megcsapott minket a pára, hogy hihetetlen. Tesóm már korábban érzékelte a párás levegőt, konkrétan nem látott, mert a szemüvege úgy bepárásodott. Átfutottunk a Leányka utcán, majd az aluljáró előtt (vicces, mert ez az aluljáró szerintem az egyetlen, ami valójában felüljáró, csak a föld alatt van :)) felfutottunk a Gárdonyi utcába. Itt megint megcsapott a pára, alig lehetett rendesen venni a levegőt. A várba a hátsó bejáraton keresztül futottunk be. Az úton való átkeléskor a speciális mentősök segítettek a forgalom irányításában. A várban a kirándulók csak kapkodták a fejüket, nemigen tudták hová tenni a futókat. A szalagozott úton haladva kiértünk az embereket kerülgetve. Hajszál híján a Kossuth utcán futottunk le néhány futót követve, de szerencsére ránk szóltak, hogy a Dobó utca felé menjünk. Tudtuk is, csak valahogy csorda szellem alakult ki, a sok turista pedig elterelte a figyelmünket az útjelző nyílról. A sétálók között lefutottunk a Dobó térre. Kicsit megdöbbentünk, amikor az egyik futótársnő mellé biciklis segítő szegődött és végig frissítette őt. A párás levegőtől lassan vattát köpve elég rossz volt látni, ahogy más issza az izot...

Vatta van a számban

(és most szuperül látszik, hogy jóllakott napközis vagyok a pólóban :))

(fotó: Egri Testedző Club)

A Jókai utcán keresztül futottunk az Egészségház utca felé. A sarki templom előtt sokadalom volt, keresztelőre gyanakodtunk. A járdán egymást üdvözlő családtagok rajtszámunkat látva és a hangos elnézést kérésünk ellenére sem engedtek el, így kicsit egymásnak ütköztünk tesómmal. Az Egészségház utcán jártunk már, amikor egy kisgyerekkel sétáló férfi hajrázott nekünk. Addig senki... Átfutott a városon kb. 150 ember és senki nem buzdított minket. :( Az Érsekkertbe érve arra gondoltam, hogy lépten nyomon lesznek majd szurkolók. Nem egészen így történt. Az utolsó 1 km-t az Érsekkerten belül kellett megtenni. Útközben egyetlen szurkolóval, Monspart Saroltával találkoztunk. A kör végén a 7 km-esek befutottak, a 14 km-eseket terelték tovább a második körre. Anyukám ott szurkolt nekünk a kereszteződésnél, elváltunk tesómmal, ő befutott, én futottam tovább. :)

Nem igazán tudtam, hogy hol tartok. Sem időben, sem a mezőnyben. Senkit nem láttam a frissítős nőn kívül, én pedig hátra sosem nézek. Úgy éreztem már csak egyedül futok a mezőnyből, figyeltem a jelzéseket. Rácsodálkoztam a kilométerjelző táblákra, amiket az első körben nem vettem észre. Az autók egyre sűrűbben jöttek-mentek. Mivel a 7 km-esek már beértek a célba így nem sokan futhattunk. Igyekeztem húzni, amennyire bírtam. A patakparton volt frissítés, muszáj voltam vizet inni, mert addigra úgy kiszáradt a szám a párás levegőtől, hogy alig tudtam nyelni. Megálltam egy pohár vízre és futottam tovább. Simán felfutottam az emelkedőn a Diófakút utcán, majd ismét fejbe vágott a pára. Zsibogott a fejem tőle és száradt a szám, de futottam tovább. Lazán lefutottam a Leánykán, nem húztam meg, mert tudtam, hogy akkor csak rosszabb lesz a Gárdonyin felfelé. Sejtésem beigazolódott. Itt már úgy nyomott a pára, hogy alig kaptam levegőt. Felküzdöttem magam, majd futottam tovább a vár felé. Teljesen egyedül voltam. Az utolsó embert olyan 5 km-el a vége előtt láttam a Diófakút utcán.

A várba érve hallottam a harangszót. Na, gondoltam, tiszta gáz, hogy olyan lassan futok, hogy délre érek be... Lemondó hangulatomat fokozta, hogy útközben megszólítottak, hogyha ilyen tempóban tudok felfelé futni, miért a végén vagyok? Na, én vagyok az utolsó, tök gáz időt futok... Gondoltam, nem baj, attól még tisztességgel lefutom. A szurkolás és drukkolás nélküli futás itt és most megsokszorozódott bennem. Nem elég, hogy azt hittem, én leszek az utolsó, még a kutya sem drukkolt. Aztán a Dobó téren megláttam az órát a templomon, hogy még csak fél 12 múlt pár perccel. Van remény! Mégsem vagyok annyira csiga! :) Átfutottam az Érsekkerten és végre beértem a célzónába. Itt már drukkolva várt a családom, így az erőt adott a végére. Apukám mutatta, hogy harmadik vagyok, aztán be is mondták, hogy én lettem a 3. helyezett nő. Roppant boldog lettem! Leadtam a dugókát, majd bementem frissíteni. Bejött tesóm és megtudtam, hogy ő pedig 2. helyezett lett. Megöleltük egymást, sírtam egy kicsit örömömben. Gratuláltam az első helyezett nőknek, más futóversenyről már ismertük egymást. Majd jött Kitti és összeölelkeztünk, mert kiderült, hogy ő pedig a 14-en lett 2. helyezett.

Öröm és boldogság a célban :) (fotó: Garabás Panka)

Felfokozott hangulatban vártuk az eredményhirdetést. Sorban szólították az ifjúsági, felnőtt és senior férfi-női helyezetteket a 1,5 km-es, 7 km-es és 14 km-es távokon. Amikor a tesóm eredményhirdetésére került sor, megint elérzékenyültem. A keresztfiam is felállt vele a dobogóra. A keresztlányom ekkor már az igazak álmát aludta. Majd következett az én kategóriám. Gyakorolnom kell még a dobogón vigyorgást, mert kissé bárgyúra sikerült megint. Remekül passzolt a jóllakott napközis fizimiskámhoz a kicsit nagy pólóban és málnaszörptől lila szájjal, de nem bántam. :)

A 7 km-es táv felnőtt női dobogósai (fotó: Egri Testedző Club)

A 14 km-es táv felnőtt női dobogósai (fotó: Garabás Panka)

75:49 perc alatt futottam le a 14 km-t városi terepen, kis dimbbel-dombbal. Az időn még javítanom kell! Mindent összevetve jó kis verseny volt! :)

Eredményhirdetés után Tesómmal