BUÉK 20

2016.01.02

Én se vagyok normális, hogy egy 20 km-es futásért -15 fokban utazok 300 kilométert. Persze oda-vissza annyi, de akkor is. Gondoltam, hogy elmegyek már idén a BUÉK 20-ra én is és futok egy jót az új év köszöntésére.

Mivel 10 óráig lehetett rajtolni, nem éreztem a csít, hogy hajnal négykor keljek azért, hogy 7 órakor ott toporogjak a Gyermekvasút Hűvösvölgy állomásán. A készülésem kimerült abban, hogy megnéztem, hol a legközelebbi parkoló és mennyi a szint, lesz e hó, jég vagy kutyafüle, ehhez lőttem be a tempómat. Reggel elszöszmötöltem itthon, összepakoltam és elindultam. A kocsi ablakán valaki hagyott nekem egy jégbe fagyott Sziát. Ezen jót mosolyogtam, meg is örökítettem rögtön. Elmentem tankolni, sajnálkozott a kutas, hogy már megint futni megyek -15 fokban, tavaly se voltam normális ugyebár... Szó esett a terepfutó cipőkről, majd beugrott, hogy az meg fent maradt szatyrostól. Kacarászva visszamentem érte, majd útnak indultam. :)

Szia! :)

Fél tíz után érkeztem meg Hűvösvölgybe. Eléggé sokan neveztek még akkor is, kicsit nagy volt a tumultus odabent. A frissítő már be sem fért, kint rendezték be. Végül 9:52 órakor indultam útnak. Megnéztem azért az itinert a jelzések miatt, de egyrészt végig szalagozva volt, másrészt jó sokan mentek előttem, így nem kellett különösebben figyelnem, futhattam, ahogy jól esik. Az első ellenőrzőpont a Hármashatár-hegyen volt. Áronék fagyoskodtak odafent a ponton. Kb. 37 perc alatt értem fel, útközben rengeteg emberrel találkoztam, mindenféle korosztályból. Megkaptam a pecsétemet, majd lesuhantam a hegyről.

A Fenyőgyöngyénél megzavart egy asztal, majdnem odamentem, hogy ez mi ez, de inkább hagytam. Később megtudtam, hogy Pest megyei TT kupát lehetett ott átvenni. Az Árpád kilátónál megálltam egy pillanatra szétnézni. Köd volt ugyan, de azért lehetett látni kicsit. Sokan szelfiztek, fotózkodtak, falatoztak a túrázók közül. Innen már nem volt messze a következő pont az Apáthy-szikla. Fent az ellenőrzőponton Anitáéktól megkaptam a pecsétemet, és megcsodáltam a ködös kilátást (elrévedtem, mint a csaj a Titanic orrában, csak víz se volt, meg szél se, de pont olyan érzésem volt). Révedezve tovább suhantam.

Nemsokára következett egy hosszabb aszfaltos szakasz. Itt jórészt sétáltam. Egyrészt nem volt kedvem aszfalthoz ma, másrészt így is viszonylag gyorsan haladtam. Egy meredek lépcsőn lefelé gyorsan szedtem a lábaimat, közben eszembe jutott, hogy szerencsére ilyen edzéseket is iktattam be. Kiválóan lehet trappolni a nyolcadikról fel-le... Már az elejétől sok túratársat elmellőztem, nem győztem kérni a bocsánatot és megköszönni, hogy elengedtek. Egy kutyus szaladni akart velem, megörült egy pillanatra, hogy futhat kedvére, de a gazdája visszahívta ugyebár. Még a szikla környékén feltűnt, hogy nem működik a szopogósom. Konkrétan nem esett le, hogy befagyott. Jól elrévedtem a Titanicon. :) Ahogy futottam, nem érzékeltem a -10 fokot, így eszembe sem jutott ez a verzió, hanem nyugtáztam, hogy biztos kifogyott. Erre ki kell találnom valamit még. Mármint a szopogós befagyásra.

A következő ellenőrzőponton, a Z+ elágazójában megdicsérgettek, milyen ügyes vagyok, hogy 896-os rajtszámmal már oda is értem. Én meg nagyon örültem neki, bár addig is vidám voltam, de ezután még vidámabban suhantam a Nagy-Hárs-hegy felé. Mivel a végén 2-3 kilométerenként voltak ellenőrzőpontok, így az volt az érzésem, hogy nagyon gyorsan haladok. Futottam egy kicsit, jött egy pont, futottam megint egy kicsit, jé, még egy pont... Szerintem kicsit sűrű volt, habár az sem volt jó, amikor 15 km volt két pont között máshol. Mondjuk azt tényleg nem értettem, hogy a cél előtt 1 km-el minek még egy, de ha már ott volt, hát pecsételtettem. A Nagy-réttől már eléggé keveredett a túrázó tömeg a sétáló, kiránduló emberekkel. Befutottam a célba, ahol nagyon sokan fagyoskodtak odakint. Kis sorban állás után megkaptam a célpecsétet és átvettem a jutalmamat. Eléggé megörültem a rózsaszínű jelvénynek. :D

Mivel kint volt a frissítő, jót beszélgettünk Petivel és Csipivel az épület előtt. Nem tudnak ezek a fiúk normálisan lefényképezni sose... :) Kértem teát, de virslit nem kívántam. Szívesen csevegtem volna még, de már annyira kezdtem fázni kint, hogy muszáj volt haza indulni. Hazafelé, csak háromszor tévedtem el Budapesten (gps-el). :)

Célban

Jót futottam ma is! Ez olyan kellemes futás volt, nem igazán fáradtam el, csak jól esett. A csípőmet érzem azért, viszont pont ugyanúgy erősödik egymás után, mint a térdem. Az egyik oldal már jó és érdekes módon 40 kilométer felett teljesen megszűnik. Tudtam én, hogy ultrára kell edzeni... :D

Feltettem az órámról az adatokat a strava-ra, és megosztottam a traininges facebook oldalamon is a kis videót a mai futásról. Nézd meg, tök jó! :)

flow.polar.com/training/relive/342006822?fb_action_ids=742503769215069&fb_action_types=fitness.runs&fb_source=other_multiline&action_object_map=%5B1246933612000098%5D&action_type_map=%5B%22fitness.runs%22%5D&action_ref_map=%5B%5D

2:30 óra alatt teljesítettem -10 fokban a 19 km-es távot kb. 800 méter szintkülönbséggel. Suhanok, mint akinek kötelező! :)

Kincseim