Bükki kihívás

2015.02.11

Végre elérkezett február 7., a Bükki kihívás napja. Nagyon vártam, mert jó kis túrának ígérkezett. Egyrészt hazai pálya, jól ismertük a terepet, másrészt gyors iramban terveztünk menni, így minden adott volt a sikeres teljesítéshez. Előzetesen a szervezők emailt küldtek a tudnivalókról, amit nagyon pozitívan értékeltem. Kedves fogadtatásban volt részünk a központban is, gyorsan beregisztráltunk, majd nagyon jó téli terep- és időjárási viszonyok mellett elindultunk a 23 km-es távon. Rápihentem és edzettem rendesen, így első perctől kezdve úgy mentem, mint akinek kötelező. Bennem volt a tettvágy is persze a múlt heti nem túl jól sikerült teljesítménytúra miatt...

Az első ellenőrző pont a Varró-ház volt, mintegy 3,4 km-re a rajttól. Ezt a távot viszonylag gyorsan, aszfaltúton tettük meg. Útközben igen vidám túratársakkal találkoztunk, a cicás sapkám nagy sikert aratott körükben. :) Mosolygós úriemberek fogadtak az ellenőrző ponton, de nem töltöttünk sok időt itt, rohantunk tovább. A terep nagyon jónak volt mondható, se sár, se jégpáncél, se derékig érő hó. Itt-ott megmutatta magát a tél, csúszkáltunk kicsit, de a traktornyomban kiválóan lehetett haladni. Végre sikerült a fejlámpámat fél óra alatt normálisan a sapka alá igazgatni, így önfeledten neki iramodtam a hegynek. Többször kizökkenve, már-már "vakon" mentem, a jelzést sem figyeltem, amikor egyszer csak elindult velünk szemben visszafelé két srác. Kiderült, hogy jó ideje nincs P + jelzés az úton. Meg semmilyen se. Fel se tűnt. Volt ugyan egy rész, amikor én mentem volna egyenesen inkább, de hagytam magam befolyásolni, és letértem a többiek után az útról. Egyedül a fene se akar a sötétben mászkálni. Nappal ugye simán megyek magamban, de ilyenkor sose lehet tudni. Jön egy szarvas megint és mászhatok fára. Vagy elénekelhetem neki a Pál, Kata, Pétert. Mentem tehát a többiek után, ahogy az utánunk jövők is mind ezt tették követve a távoli lámpák fényét. Végül elég sokan összeverődtünk abban a bizonyos kereszteződésben, majd kisebb csapatokra válva kereste mindenki a jelet, ezzel kb. 10 perc elment. Megvolt az izgalom, a kellő adrenalin löket, mire végre megtaláltuk. Innen néhány km-en át felfelé caplattunk. Nem nevezhető jelentős hegymászásnak, de egy rövid ideig a térdem érezte azért. Ropogott a hó a lábunk alatt, fagy volt, szerencsére nem olyan mértékű, hogy hason csúsztunk volna a jégen. A felfelé menetelésben inkább a verejtéktől voltunk vizesek, mint a hótól.

Hamarosan a Les-réthez értünk, innen már percek alatt elérhető a Les-ház. Itt volt a második ellenőrző pont, 12,6 km-re a rajttól. Ahogyan az előző pontőrök, így itt is kedvesen, vidáman fogadtak minket. Enni és innivalóval, hellyel kínáltak. Vittem magammal vagy 1,5 l izot, így a kiszáradás nem fenyegetett, éhes pedig nem voltam. Viszont a kekszet, amit láttam kitéve, azóta megkívántam. Gyorsan kapcsoltam... A Les-háztól még kb. 10 km volt hátra, ami aszfaltúton nem volt túl nehéz. Itt-ott csúszott ugyan kicsit, de gyors iramban lehetett haladni. A Bervai úttól már mehettünk, mint a gép... Néhány túratársat beelőztünk ennek a szakasznak az elején, meg is kérdezték, hogy mit ittunk fent, hogy így megyünk. :D

"Célfotó"

A célba érve hirtelen majdnem szívinfarktust kaptam a "célfotózás" miatt, úgy meglepődtem, de jó érzés volt. Egy időben velünk több futó érkezett be hosszabb távokról, a 23-as távon minket megelőző futók már valószínűleg az igazak álmát aludták valahol. Végül második nőként sikerült beérnem. A beérkezők szép oklevelet, kitűzőt és pólót kaptak. Szerencsére gyerek méretű (XS-es) póló is volt, így tudom is majd viselni. Megterített asztal és mosolygós emberek vártak minket a célban. Aki szeretett volna, ehetett gulyáslevest is. Én az adrenalintól nem tudtam. (Azt is főzök a héten, úgy megkívántam utólag. Majd megeszem keksszel. :D) A szervezőknek mindenkihez volt egy kedves szava, jó hangulatban beszélgettünk. Másnap újabb levelet kaptunk a főszervezőtől a túra összegzéséről. Kedden pedig felkerültek az eredmények az egyesület honlapjára. Úgy gondolom, mindenki nagyon jól érezte magát, a szervezők és a túrázók egyaránt.

Bükki kihívás 43, jövőre jövök! ;)

A 23 km-es éjszakai túrát 3 óra 39 perc alatt, 6,3 km/h átlagsebességgel teljesítettem, nagyon jó téli terep- és időjárási viszonyok mellett. Téli Mátra legyőzve! ;)