Cserépi Trapp

2015.08.17

Futottam én eddig is, a teljesítménytúrázás előtt, alatt, mellett, télen-nyáron, hegyen-völgyön át... Valahogy a futóversenyek mégis kimaradtak az életemből. Bizonyára eddig gyűjtöttem az erőt, hogy elkezdjem a terepfutást "hivatalosan" is, nemcsak a teljesítménytúra bajnokságban harcolva a magasabb pontért, vagy itthon a szőlősdombon, esetleg az Egeden rohangálva fel-alá, hanem úgy igaziból. Olyan versenyzősen. Fújtam hát egy nagyot és beneveztem a Cserépi Trappra. Megtisztelve a sportágat, a hegyet-völgyet, szépen a rövidebb távoktól felfelé haladva tervezem, pont úgy, ahogyan a túrákban is. Furcsának tűnhet annak fényében, hogy 50 km feletti távokat megyek nagy szintkülönbségekkel, viszonylag jó időeredménnyel, köbö a harmadát-felét lefutva és a hétköznapokban is hosszabb távokat futok. Miért is kezdem akkor 7-8 kilométerekkel a terepfutást? Egyrészt fogalmam sincs, hogy hol vagyok a futásban, meddig és mennyit bírok, mivel nem mérettem meg magam benne. Másrészt teljesítményfokozok, fejlődni szeretnék, nem pedig száraz békába beesni a célba. Kiváló kezdésnek bizonyult tehát a versenyzéshez a cserépfalui dimbes-dombos terep.

Pillangókkal a gyomromban érkeztem meg szombat reggel Cserépfaluba. Előző este nem mentem el a pasta partyra, pedig azoknak nagyon jó hangulata van. Más lett volna, ha "ottalvós" versenyen vagyok, akkor biztosan nem hagyom ki. Az általános iskola udvarán minden előkészítve fogadott. Bent az aulában volt a nevezés, a rajtszámok szépen, kis kupacokban, távonként előkészítve, gyönyörűen, névre szólóan nyomtatva várták a sportolókat. Meglepődtem, mert nem gondoltam, hogy beférek a névre szóló limitbe és nem kellett becenevet sem megadni hozzá, de nagyon örültem neki. Éppen annyira vagyok Anita is, mint amennyire Ancsika. Akik a helyszínen neveztek, szintén névre szólót kaptak, csak nekik helyben írták rá. :) Megkaptam az ajándék pólót is, majd mosolyogva figyeltem az eseményeket és köszöntöttem az ismerősöket. Nem sokkal később megérkeztek Kittiék is (a JaJa együtteses Kormos Kitti), így tapasztalt futók körében izgulhattam a rajtig. Végtelenül pozitív légkörben, sok-sok vidám ember között telt el ez a szűk óra. Kitti félmaratoni távon indult, ők 9 órakor elrajtoltak. Nagyon jó volt, hogy elengedték előbb a hosszú távosokat, majd 10 perc múlva következett a rövid táv. A 8 km-es rajt előtt többekkel szóba elegyedtünk. Mindenki vidám-izgulósan várakozott a hőségben. Találkoztam igazi ikonokkal is, mint például a "rádiós" Gyula bácsi, aki kazettás magnójával a kezében futja a félmaratonokat és 70 felett a fiatalokat megszégyenítő kondiban van.

Az adrenalin szintem már az egekben volt, amikor a speaker visszaszámolt. 9 óra 10 perckor elrajtolt a mezőny. Kb. 35 fok volt már, a levegő sem mozdult. Hiába vizeztem be a hajam és a fejpántom, pillanatok alatt megszáradt... volna, ha nem ömlött volna rólam a víz a dimbes-dombos úton. Aszfalton futottunk Bükkzsércig és vissza. Igyekeztem a lehető legkényelmesebb és legkánikulakompatibilisebb ruhában futni. Az aszfaltos futócipőm is be van már járatva, így azzal sem volt gondom, csak futni kellett.

A táv elején ide-oda kacskaringóztunk a sporttársakkal az úton, keresve az árnyékot az út szélén. Azonban egyszer csak elfogyott. Már nem az út, az árnyék... Kb. a második kilométernél azt éreztem, hogy olyan iszonyatosan meleg van, hogy megőrülök. A szám száradt, fújtattam és gondolatban idekívántam a kis szopogós hátizsákomat. Semmi árnyék, az aszfaltból ömlik a forróság és egy jó kis emelkedő vészesen közeledik. Én csak rendületlenül futottam és futottam. Mondtam magamban, hogy ettől szintesebb terepen is mentem már 38 fokban, nehogy kifogjon rajtam egy "kis" meleg, pillanatok alatt átlendültem és vidáman futottam tovább. Jót kuncogtam magamnak, hogy konkrétan vatta van a számban, de tudtam, hogy hamarosan jön a frissítőpont. Jó kis lejtő következett a falu határában. Nem mertem nagyon meghúzni, tartottam attól, hogy a térdem esetleg megfájdul, de egy ideje már szerencsére rendben van. Bükkzsércre beérve láttam, ahogy egy sporttárs a földön fekszik. Mindenki kérdezgette, hogy segítsünk e, de azt mondta jól van. Remélem nem történt komolyabb baja és csak kimerült a nagy melegben. A visszafordítónál volt a frissítőpont. Kicsit akadozott a frissítés, ugyanis mire odaértem, pont nem volt kitöltve víz, így kicsit várni kellett. Helyben futás közben ittam, öntöttem egy fél pohár vizet magamra, majd vidáman tovasuhantam. :)

Leöntés utáni tovasuhanós fotóm a bükkzsérci frissítőpontnál :)
(forrás: https://www.facebook.com/CserepiTrapp)

Nem sokkal távolabb vízpermetes kaput pillantottam meg. Átfutottam rajta és hangosan dicsérgettem, aki kitalálta, hogy ezt tegyék ki ide. Innen már visszafelé futottam Cserépfalu felé, szembe találkoztam néhány sporttárssal, pacsiztunk Anikóval, biztattam, hogy már nem sok van hátra a frissítőig. És a nagy vidámkodás közepette jött az emelkedő. Most hatalmas előnyét éreztem annak, hogy futok a teljesítménytúrákon, ugyanis gond nélkül felfutottam az igencsak hosszú és meredek emelkedőn. Teljesen átszellemülten, magamban dudorászva futottam Cserépfaluig.

A faluban a templomtornyot figyelve nagyjából belőttem a táv végét, hogy kábé mikortól gyorsítsak. Csak a magam örömére, mivel nem múlt rajta dobogó. Az iskolától nem messze már gyorsítottam. Hallottam, ahogy a speaker bemondja a nevemet és biztat. Iszonyatosan jó érzés volt. Olyat sprinteltem a végén, hogy visszamenőleg megadtam magamnak az ötöst tesi szakon a 60 méterre atlétikából. :) A kamerásra sem figyeltem, csak utólag esett le. A célkapun átfutva a levegőbe bokszoltam (éljen, juhúúú, megcsinááltaaam, jeee...), majd roppant boldogan mentem a frissítőbe. Megkaptam a csodaszép befutó érmemet, ittam vizet, magamhoz vettem az izomat és mentem pihenni. Akkor és ott úgy éreztem, hogy kétszer ennyi is simán ment volna, de pont elég és jó volt így elsőre. Sajnos nem tudom csak körülbelül az időmet, mivel én nem mértem. Nagyjából 42-45 perc között lehet. Egyedül az időmérést hiányoltam, akár lapkával, dugókával, chippel, vagy csak egy jó nagy digitális órával a célban. A rendezők rögzítették beérkezéskor az első hármat biztosan, a többit nem tudom. Egymást figyelve, kérdezgetve tudom, hogy kb. 5-6. nőként értem célba.

Frissítés után

Amíg vártuk a 21 és 30 km-es mezőnyt elláttak minden jóval. Körbe kínáltak mindenkit pogácsával, kaptunk mogyorós kölesgolyót, vizet. Igazi dzsembori hangulat volt. A gyerekek futása addigra már lezajlott, a sok büszke gyerkőc, nyakában az éremmel fel-alá szaladgált. Parkour bemutatót is láthattunk, szólt a zene, az emberek mosolyogva, vidáman beszélgettek. Hamarosan jöttek sorban a félmaratoni távról is a versenyzők. Bogár János ultramaratonista és Lencsés Éva néni díszvendégként vettek részt a félmaratonon. Megtiszteltetés volt egy rendezvényen részt venni velük. János olyan gyorsan beért a 21 km-en, hogy csak pislogtam. Nagyon közvetlen, kedves, vidám emberek. Én pedig szeretnék majd olyan fiatalon, mint most Éva néni, úgy futni, ahogyan ő. Közben beérkezett Kitti is a 21 km-ről, nagyon boldog volt, amikor megmondtuk neki, hogy 1 óra 57 perc lett az ideje. Nagyon szép teljesítmény, szeretettel gratulálok ezúton is hozzá! :) Hamarosan lezajlott a 8 km-es táv eredményhirdetése. Ezután ejtőztünk, beszélgettünk, nevetgéltünk, pózoltunk ebédig.

Kittivel :D

Nagyon finom gulyáslevest kaptunk ebédre. Sürögtek-forogtak körülöttünk, kiszolgáltak minket. Jól eső érzés volt "fontosnak" lenni! Miközben mi ebédeltünk, már sorban érkeztek be a 30 km-es távról is a futók. Eredetileg csak a 21 és 30 km-es táv nevezésében volt benne a bogácsi strandbelépő, de szóltak, hogy mehetünk mi is, ha van kedvünk. Fontolgattam, de végül mégsem mentem, majd jövőre! :)

Annyi pozitív élménnyel lettem gazdagabb, hogy ott helyben végleg eldöntöttem, hogy másnap is részt veszek egy másik bükki terepfutó versenyen..., de erről majd a holnapi élménybeszámolómban...

Jól szervezett, hatalmas élményt és töltődést jelentő futóverseny volt! Jövőre is biztosan megyek a Cserépi Trappra, remélem már hosszabb távra! ;)

38 fokban, kb. 42-45 perc között teljesítettem a 8,6 km-es dimbes-dombos távot. Most már futószupergörl is vagyok! ;)

Kincseim