Eger városismereti túra

Én mindig más szemmel látom Egert. Számomra örök a varázsa, szeretek itt élni. Idén pont annyi ideje élek itthon, mint amennyit éltem otthon. 18 év alatt sok mindent láttam, hallottam, megéltem itt, de sosem gondoltam csúnyának vagy koszosnak, élhetetlennek. Én is megsirattam a régi Dobó teret, de megszerettem az újat. Ma turistabőrbe bújva róttam az utcákat és szívtam magamba a csodát. Egy városismereti túra keretében helyi nevezetességeket kellett felkeresnünk és azzal kapcsolatos kérdésekre válaszolni.

Idejét sem tudom mikor sétáltam utoljára az Érsekkertben. Általában bicajjal átsuhanok, vagy célirányosan megyek, de most újra volt időm megállni itt-ott. Az egyetem (korábbi főiskola) épülete részemmé vált az itt eltöltött 17 diákév alatt, mégsem tudtam pontosan fejből az évszámot a táblán (pár évet tévedtem). A Bazilika összehasonlíthatatlan varázsa minden alkalommal elbűvöl, amikor a lépcsőkön baktatok felfelé, homlokzatán a feliratot ezerszer olvastam már. 

A völgy felé vezető úton rácsodálkoztam, milyen szép lett a törvényház. Korábban sosem jártam a Hatvani temetőben, mivel ugye nekem itt nem élt rokonság, de most megérintett a 300 éves temető varázsa. Régen voltam már lent a Szépasszony-völgyben, sok diákkori élmény köt ide, barátságok, szerelmek, világmegváltó éjszakák. Megörültem a völgy sarkában titokban megbújó óriás Eger feliratnak, bár nehéz a parkoló autóktól jó fotót készíteni.

Aztán visszafelé úton sajnálkoztam az egykor szebb napokat látott volt laktanya lassú hanyatlásán. Bent a városi piaccsarnokot már éppen zárva találtuk, így nem érezhettük az étvágygerjesztő lángos illatát az emeletről a sarki lángosozóból.

Az egykori tűzoltó laktanya ma már múzeum, előtte három évtizede örökmécses áll. Újra szép az üvege, reméljük senki nem akarja  többé betörni egy mámoros éjszakán. 

A minaretet éppen felújítják, most jobban hasonlít egy kilövés előtt álló rakétára, mint a legészakibb török építészeti emlékre. Amikor éppen nem újítják, hetente többször felhangzik a müezzin éneke. Csodálatos dolog a sokszínűség. 

Megnéztem az évekig restaurált Bacchus-szobrot új helyén, a Servita Udvarház kertjében. Hátha ide már nem ér el a vandálok keze, korábbi helyén, a Szépasszony-völgyben háromszor törték össze...

A várba rendszeresen felmegyek, de egy ideje nem voltam, így boldogan sétáltam végig a várfalon és a felújított részeken, ahol még nem jártam. Évtizedek után újra betértem a Gárdonyi házba, és magamba szívtam a történelmet az ódon falakból. 

Aztán ittam a gyógyvízből, már régen nem vitt arra az utam. Hirtelen el kellett gondolkodnom, hol is van a Petőfi tér, majd "aha" élményként hatott, hiszen ezerszer láttam már a fák között megbúvó hófehér szobrot. 

A túra végén a strand mellett elhaladva újra az Érsekkertben jártam. Az öreg platánok árnyékában hűsölve haladtam a patakparton átélve a világ legszebb városának varázsát. 

12 kilométer alatt csak egy szeletét láttam Egernek. Hosszú évek után is nap, mint nap találok csodát. <3