Hanák Kolos 35

2015.04.12

Meg kellett állnom. Futás helyett inkább mosolyogva sétáltam a patakparton. Követtem a zöld pólóst, aki egész jó tempót diktált. Éreztem az erdő illatát, az ébredező természet hangjait. Arcomat simogatta a napsugár. Széttártam a karomat, magamba szívtam a tavaszt és azt gondoltam: Jó helyen vagyok!

Reggel időben elindultam itthonról autóval, fel is fértem Szurdokpüspökiben az első Kékestetőre tartó buszra. Vártam ezt a túrát. Beszereztem már végre szopogós hátizsákot (értsd víztartályos hátizsák) és hiperszuper terepfutó cipőt. A buszon jót beszélgettem egy vidám futóval, remélem sikerült neki 5 órán belül lefutni a távot. Kékesen kétszer álltam sorba, egyszer a női mosdónál, egyszer a nevezéshez. Igaz, hogy nagyon sokan voltak, de nem bántam. Elrajtoltam és megkezdődött a "Hódítsuk meg a Mátrát!" projekt. :)

Az elején jó tempóban lehetett haladni, az első 4 km-t folyamatosan futottam. Egy kisebb kaptató következett a Csór-hegyre, itt már megkezdődött a túratársak előzgetése, ami a túra végéig jellemző volt. A következő szakaszon kisebb belefutásokkal haladtam. A Rudolf-tanyai elágazásánál lévő frissítőponton tömeg verődött össze. Többen pihentek, másokon látszott, hogy nekik már lassan itt a vége, fuss el véle. Elfogyott az izóm, így "tankoltam" egy kis szörpikét és mentem tovább fel. Kellemes szakasz volt Galyatetőig. Azt figyeltem meg magamon, hogy egyre többet és jobban bírom. Köszönhető annak is, hogy rendszeresen edzek, készülök a teljesítménytúrákra és sportdiétán vagyok már másfél hónapja. Nagyon sokat számít. Ez sport kérem szépen! Nem lehet csak úgy "majd megyek valahogy harminc-negyven kilométert oszt jóvan, utána meg egy hétig feszek" módszerrel fokozni a teljesítményt és növelni a távot.

Galyatetőn kellemes tiszta levegő volt. Már írtam korábban, hogy én az emelkedőkön légzéstechnikázok, ilyen csodálatos levegőtől pedig még meg is táltosodok. :) A Galya-kilátónál kaptunk kincset is, egyedi csomagolású csokit, ami a kilátót ábrázolja. Szeretem ezeket a meglepiket. Úgy érzi az ember, hogy fontos, csak neki készítették, gondoltak rá, hogy egyedi emlékkel térjen haza. A Muzslások innen indultak, a Mátrabércesek pedig már ideértek, így hamarosan összecsatlakozott a három táv, ami így már túradzsemborivá vált. (A családom itt üdült épp, megjegyezték, hogy annyi ember haladt át Galyatetőn, hogy úgy mentek egész nap, mint a hangyák.)

Nagyon szép napsütéses időben haladtunk tovább Mátraszentlászló felé. Itt ismét hosszabb szakaszon tudtam futni, amit kicsit nehezített, hogy folyamatosan kértem az elnézést és jeleztem, hogy kerülök. Már köbö tizennégyféleképpen tudok bocsánatot kérni. :) Az útvonalon nemcsak a TT-sek, hanem kirándulók is sétáltak. Volt egy furcsa élményem. Fiatal pár sétált kézen fogva, elkocogtam mellettük, majd a trendi terepmintás nadrágos szőke lány közölte velem, hogy "Fussál g...!". Úgy meglepődtem hirtelen, hogy fel sem fogtam, majd párszáz méteren át gondolkodtam, hogy jól hallottam e. Jól hallottam! Innen üzenem neki: Fussál te is kirándulós Barbie! :D

A Vörös-kőnél kifogyott a festék a pecsétből, így aláírást kaptunk. Nagyon sokan voltak ennél az ellenőrzőpontnál. Konkrétan sorba kellett állni és kerülgetni a pihenőket. Ezután következett Ágasvár. Lassította az amúgy is lépésben haladó tömeg tempóját, hogy egy óvodáskorú gyerekekből álló csoport vagy baráti társaság ilyenkorú gyerekekkel kirándult ezen a szakaszon. Meg is lepődtem, hogy ilyen kemény terepre hozták a pindur pandúrokat. A csúcsmászásnál szinte libasorban haladtak az emberek, sokan nem egy ilyen terephez megfelelő cipőt viseltek, így csúszkáltak össze-vissza. Én pedig kértem az elnézéseket és kerülgettem az embereket. Gyönyörű kilátásban volt részünk itt is. Az ellenőrzőponton ismét tömeg volt. Kedves fiatalembertől kaptam dupla pecsétet (gyűjtöm túramozgalomhoz is). Meg is mosolyogták a cicás-baglyos rózsaszín kismappámat, amiben tartom az igazolófüzetet. Jó hogy odafigyelek rá! Nem fogok rusnya, gyűrött fecnit leadni. Rend a lelke mindennek! :D

Az Ágasvári turistaháznál első blikkre nem tudtam eldönteni, hogy rendezvény van, vagy micsoda, mert amerre néztem mindenhol emberek ültek, álltak, feküdtek, ettek, ittak. Még a csapnál is sorba kellett állni vízért. Megálltam egy pár percre és megettem egy szendvicset élvezve a napsütést. Magamhoz vettem egy almát és suhantam tovább. Mátrakeresztesig sima volt az út. Ismét hosszabb szakaszon lehetett futni. Csodálatos idő volt. Utunk a Csörgő-patak mellett vezetett. Kedvenc szakaszom volt. Összetalálkozott a két lételemem a hegy és a víz. Élveztem a patak csörgedezését, a gyönyörű tájat és csak töltődtem, töltődtem. Hogy ne essek ki és lassuljak be teljesen a patak csodálásában, követtem egy zöld pólós fiatalembert, aki elég jó tempóban haladt és előztem, ha lehagyott. Amikor eltávolodtunk a pataktól újra futni kezdtem. Nem tudom hol hagytam le a zöld pólóst.

Mátrakeresztesen az ellenőrzőpontnál, ami egyben frissítő pont is volt rengetegen voltak. Majdnem tömegiszonyom lett. Gyorsan sorba álltam szörpiért, elmajszoltam egy csokit és indultam fel a Muzslára. Jó kis terep volt. Több szakaszban emelkedett. Egyes részeit túratársakkal beszélgetve tettük meg. Nem másztam még ezelőtt a Muzslát, de hallottam a túratársaktól, hogy két nagyobb és több kisebb emelkedő szakaszból áll. Tudni kell, hogy levittek minket 392 méterre és innen másztunk 805 méterre. Izgalmas terep volt. Itt is volt elnézést kérős, kerülgetős rész és légzéstechnikás menetelős is. Tökélyre fejlesztettem már a légző tudományomat. :)

Az ellenőrzőponton ismét két pecsétet gyűjtöttem be, egyet az itinerre, egyet a jelvényszerzőre. Sokan a Muzslán teljesen szétestek. Volt, aki sírt, volt, aki hányt, volt, aki veszekedett. Megértettem őket, hiszen aki Ágasvárra azt hitte, hogy ez volt a legkeményebb, az mentálisan szétcsúszott a Muzslától. Az utolsó 5 km is izgalmasra sikerült. Szép helyen jártunk, csodálatos kilátásban volt részünk. Némelyik részt puha fű borította, egyik helyen meg is simogattam. :) Egyes szakaszon sétáltam, ismét beszélgetve kedves túratársakkal, majd szinte végig futottam. Kivéve persze a Diós-patakhoz vezető köves lejtőn. Nagyon tetszett nekem ez az izgalmas szakasz. Itt is fenéken jött le, akinek nem volt alkalmas a cipője a terepre. A patakon átkelve már láttuk a falut. Elérkezett az a pont, amikor vagy teljesen belassulok és bevánszorgok a célba, vagy futok, mint akinek kötelező. Jó hosszú szakaszon előtte már előzgettük egymást egy sötét pólós fiatalemberrel. Rajta is látszott, hogy holtpont gyanús a történet. Megmentőink érkeztek, egy futónő és egy kedves lány személyében. A futónő ismerte a sötét pólóst, behúzta őt, én pedig a kedves lányhoz csatlakoztam, így futottunk egymás mellett-mögött négyen az utolsó másfél kilométeren. A legvégét nagyon meghúztuk a lánnyal, szinte besprinteltünk a célba. Boldogan és mosolyogva érkeztem meg. Rövid sorban állás után megkaptam a szép oklevelemet, a kitűzőmet, és az egyedi címkés mézecskémet. A szurdokpüspöki iskola udvarán igazi fesztiválhangulat volt. Utastársaim már rég beérkeztek a Muzsláról, csatlakoztam hozzájuk, megebédeltünk, pihentünk. Jót mosolyogtam magamban, mert épp a múlt hétvégén emlegettem, hogy kellene főzni diétás töltött káposztát, úgy megkívántam, erre mi volt az ebéd, persze, hogy töltött káposzta. Bántam is én, hogy nem diétás. Kis pihenő után indultunk haza. Rengeteg autó parkolt a faluban, így forgalomirányítók segítettek. Viszonylag gyorsan kijutottunk, még a buszok indulása előtti embertömeget elkerülve.

Nagyon jól sikerült túra volt. Feltöltődtem, jó tempóban haladtam, kedves emberekkel találkoztam és ismerkedtem össze. A napsütés még azok szívét is megmelegíti, akik kicsit morcabbak az átlagnál.

A 35,6 km-t 1279 m szintkülönbséggel 7 óra 11 perc alatt tettem meg. Jó ez az 5 km/h átlagsebesség. Meghódítottam a Mátrát! Megéri a sok edzés és a sportdiéta! Ájláv Mátra, újra szörvájvörhíró vagyok! :)