Hétköznapi futókaland

2015.09.06

Tegnap este az Eger Csillaga teljesítménytúra rajt/céljában eltöltött 16 óra után azt találtam mondani haza felé, hogy én vasárnap egész nap fekszem, és délig pizsamában leszek. Mondjuk tényleg hálóingben voltam délig... :) Nőtársaim ismerhetik azt az állapotot, amikor pillanatról pillanatra változik a hangulatod és nemigen tudsz vele mit kezdeni. Azzal kezdődött a napom, hogy tuti biztos rusnya vagyok és engem mé' nem szeret senki. Megsajnálgattam egy kicsit magam, aztán banánt ettem nutellával, csak a rend kedvéért. Ezután kábé fél órával már sírva röhögtem a monitor előtt, amikor megláttam az egyik ultrafutó fényképét, amin vajdának van beöltözve. Aztán két Váratlan utazás között megállapítottam, hogy mégse vagyok azért annyira rusnya, mint például Hetti King és majd biztos akar valaki udvarolni nekem, csak ha itt fekszem macis hálóingben nutellát eszegetve, maximum a csípőm körmérete nő, nem az önbizalmam. Mégiscsak el kellene tehát menni futni, hogy ne legyen má' annyira világfájdalmam. Mivel Petivel megbeszéltük, hogy majd ha hazajön a mászós kalandjáról, utána fut velem és nem ért rá más terepen futós ismerősöm sem, így egyedül vágtam neki világfájdalmatlanítani magam. Eldöntöttem, hogy ma kivételesen dokumentálom is a futókalandomat. :)

Tervező fázis :)

A napokban már szerettem volna geoládázni, de legnagyobb sajnálatomra a bazilikánál nem volt meg a láda. Kikerestem tehát, hogy hol van még a városban elrejtve izgalmas kincsesláda. Hozzám legközelebb a Tűzoltó téren van egy, így azt találtam ki, hogy elfutok oda, megkeresem, örvendezek, majd visszafutok a Tetemvárhoz a Bükki kékre és pont jó lesz. Biztos, ami biztos, a kis szopogóst elvittem, mert ugye ki tudja, hogy mennyit megyek már megint és tíz felett még kell a frissítés.

Egykettőre megérkeztem a Tűzoltó térre és a hiperszuper geocaching alkalmazással elkezdtem keresni a ládika helyét. Benéztem minden bokor alá, áttúrtam a borostyánt, a fenyőt és találtam zoknit, spárosszatyrot, csavaros kiflis üveget, csikkeket, szívószálat, orrcseppet, de titkos kincses ládikát nem. :( Aztán elkezdtem oda-vissza mászkálni a telefonnal, mígnem 1 méterre sikerült belőni a helyét és végre meglett. (Szándékosan nem írom le, hogy hol és mi volt benne, mivel így más kereső örömét elvenném.) Örömtáncot lejtettem, majd szépen visszatettem a helyére. Bele sem gondoltam, hogy milyen látványt nyújhatok... A bokrokat piszkálja egy streccsnadrágos, rózsaszín pulcsis, mini hátizsákos lány valami csővel a nyakában, aztán lehasal vagy kétszer, csóválja a fejét, járkál körbe-körbe a telefonját bámulva, majd felugrik a levegőbe és felkiált, hogy: MEGVAAAN! ÉLJEN! JUHÚÚ! Ekkor vettem észre, hogy egy néni majd kiesik az ablakból, úgy néz, hogy vajh' mit csinálok én négykézláb kúszva a borostyánban. Szépen odaköszöntem neki: Csókolom, tetszik tudni, hogy ez mi? Majd elmondtam a geoládázás lényegét és, hogy majd még látni fog jó pár embert, akik hason fekve keresnek valamit vadul. :)

Geocaching a Tűzoltó téren

A megtalálás öröme után elkezdtem futni a Tetemvár felé a Bükki kékre. Első gondolatom szerint nagy kört akartam csinálni Egeddel meg mindennel, de medvéktől, szarvasoktól és egyéb ijesztős dolgoktól megvédő ember híján rövidebbre szűkítettem a kört. Gondoltam a Tiba-forrásig felfutok, aztán le és örülök. Kb. 2 km városi futás után tértem rá a teljesítményfokozó ötös köröm elejére a Tetemvárnál. Szeretem ezt a szakaszt, mert szinte végig emelkedik, és roppant jól lehet futni. Egyetlen hátránya az aszfaltút. A Donát szobornál eszembe jutott egy múltkori esetem. Most nem fejtegetném, majd megírom a nagy memoáromba, de maradjunk annyiban, hogy sose egyél futás előtt olyan tortát, amiben xillit is van meg eritrit is, mert eladnád az első szőlősgazdának a házad egy wc-ért. :D

Miután kiröhögtem magam a saját sztorimon, vidáman futottam tovább egyenesen. Szembe találkoztam két futóval, köszöntünk egymásnak, majd tovasuhant ki-ki a maga irányába. Ugye a tervem az volt, hogy megyek a kéken, majd egyszer csak letérek róla a forrás jelzésnél és örülök. Szerencsére sütött a nap, jó idő volt. Nyoma sem volt a tegnapi fél napos felhőszakadásnak. Habár én a túraközpontból láttam kifelé nézve, de Peti például úgy elázott az ellenőrzőponton, hogy haza kellett mennie átöltözni. Most meg, mintha sosem esett volna... Viszont annyira fújt a szél, hogy futás közben csak úgy lobogott a szempillám... :) :) :)

Szusszanás útközben :)

Útközben megállapítottam, hogy a szőlő szépen érik. Tőlem aztán érhet, mert meg nem eszem, az is biztos. A megivása is ritka, úgyhogy nálam aztán nagy esélye van a bor megpimpósodásának. :) Futás közben elképzeltem, ahogy majd szüretkor köszöngetek a sok embernek, átérezve minden kínját a szőlőkapálástól a kötözésen át, a dög melegben vagy a zuhogó esőben való szüretig. A királylányok is csináltak ám ilyesmit. :)

Beletrollkodtam a szőlőérésbe :D

Egyszer csak beértem egy kis erdős szakaszba. Aztán gyorsan ki is jöttem onnan és inkább megkerülve futottam tovább. Néztem én, hogy nemsokára jön ám a nagy erdő. Roppant szeretem, de hát mit csinálok, ha megijeszt egy őzike vagy netán egy vaddisznót a vasárnapi sziesztájában megzavarok és nekem ront? Tudod, hogy ki akar úgy járni, mint Zrínyi Miklós?! Meghánytam-vetettem a dolgokat, majd arra a következtetésre jutottam, hogy "jóvanezígyennyiis". Haza felé futás közben ismét megvilágosodtam és rájöttem, hogy mé' vonzódom én a kétszer akkora férfiakhoz, mint én magam. Ugye hiába a sok kalandom, csak egy pici lány vagyok és egy gyíktól is elalélok. Kell, aki megvédjen, hát álljon nekem oda a medve vagy a vaddisznó elé, ha jön! A saját gondolatfüzéremtől felvidulva futottam-futottam. Visszafelé már iszogattam a szopogósból, úgyhogy nem feleslegesen cipeltem. Az utolsó kb. 2 km igazi örömfutás volt. Addig szinte végig emelkedett, vagy szinttartó út volt, a végét pedig szándékosan a lefelé suhanósra terveztem. :)

Örömfutás a végére :)

Minden esetre 15 kacskaringós, dimbes-dombos kilométer után világfájdalmatlanítva, vidáman ültem le a graffitis falnál szelfizni egy utolsót. Örülök, hogy hamarosan már nem kell egyedül futókalandoznom és úgy biztosan be merek menni majd az erdőbe is mindig! :)

Kipirulva 15 km után :)