Így kezdődött

2015.01.02

Ma láttam egy gólyát. Legalábbis nagyon hasonlított rá, de tuti az volt. Egyszer csak előjött a ködből, tett egy kört és visszarepült. Annyit azé' nem futottam, hogy hallucináljak. Eltátottam a számat, már amennyire bírtam levegővétel közben. Azt tartja a babona, hogy aki szállva lát gólyát először az évben, aktív lesz. Ennyire korán sose láttam gólyát, pláne nem szállva, úgyhogy roppant aktív évnek nézek elébe...

Nem szeretem a nagyon hosszú távot, minden tiszteletem a maratonisták és félmaratonisták teljesítményéért, de én egyrészt megunom, másrészt megterhelő a szervezetem számára. Általában 5-7 km-t futok, max. 14-ig tervezek felmenni, minimaraton és harmadmaraton :D A teljesítménytúrában is a közepes távokat kedvelem gyors iramban, 20-25 km-en megyek (mint a gép...), később tervezek emelni. Kihagytam 2 hónapot, pihentettem a térdemet. Szupercipő, térdszorító, kinezio tapasz (szép rózsaszín, meg fekete), nagyi porcerő vitamin, és faja lesz.

3 éve kezdődött az egész. Ott álltam az új életem küszöbén 30 évesen és csak annyit tudtam, hogy ugyanaz akarok lenni, mint aki 5 évvel azelőtt voltam, csak sokkal jobb kiadásban. És ittenvagyoke :) Érdekes, hogy miket tud produkálni az emberi szervezet. Ha nem érzi jól magát az ember az életében, pszichoszomatikus tüneteket produkál. Aki ismer, az tudja, hogy a kislánykori "duciságot" leszámítva (na, majd ezt is megírom később) alapvetően nem vagyok teltkarcsú alkat. Mivel mindig mozogtam valamit (például 5 éven át görkorcsolyával közlekedtem kb. a wc-re is...), soha nem volt gondom sem a súlyommal, sem az alkatommal, sem az izomzatommal. Aztán úgy felkaptam magamra pszichoszomatikusan 8-10 kilót, mint a huzat. Tudom, hogy egy "normál" magasságú nő most jót röhög, hogy mit paráztam ezen, mert rajta ugyebár meg sem látszik, de nekem katasztrófa volt. A legtöbb, amit mértem 63 kg volt (jóvanna, röhögjél, de 155 centihez marha sok). Egyébként arányos voltam akkor is, legalább tudom, hogy fogok kinézni 9 hónapos kismamaként :)

Ott álltam tehát az új életem küszöbén. 1 hónap alatt "ledobtam" a pszichoszomatikusan felszedett kilókat, vagyis a plusz kilóim felét, mert a többi már zsír volt. Tudtam, hogy muszáj valamit kezdenem magammal. Egyszerre kezdtem új életet szakmailag és magánemberként is. Nem érdekelt már, hogy én legyek hatszáztizenezredik bölcsészdoktor. Magam mögött hagytam a régi kutatásokat és a régi kapcsolatot. Elkezdtem mozogni, másképp, mint addig. Átalakítottam a táplálkozásomat. Egyszóval életmódot váltottam! A tudomány azért kellett hozzá, ha már csinálom, tudjam, hogy mit miért, így még az elején kerestem a lehetőséget.

Mindig is vonzott a sporttudomány, valamiféle megmagyarázhatatlan szerelem fűz hozzá. Fejlesztősként a világ legtermészetesebb dolgának tartom, hogy tisztában kell lenni a nagy és finommozgások fejlődésével és fejleszthetőségével, mivel ebben a szakmában mindennek ez az alapja. Ha pedig képes vagyok a mozgásfejlesztésre, a mozgáskultúra kialakítására, gyógyító testnevelésre, rekreációs mozgásformákat tudok mutatni, mi több, testnevelést oktatni, hatalmas "fész" leszek. Elérhetetlen vágyak voltak még 2011 decemberében. Valami ilyesmi összefüggése van a két szerelmetes szakmámnak a fejlesztő pedagógiának és a testnevelésnek egymáshoz.

3 éve ilyenkor (még az is lehet napra pontosan) találtam a neten egy felhívást, miszerint posztgraduális képzésben indul pedagógusok számára gyógytestnevelés tanítására felkészítő szak, ráadásul keresztfélévben februártól. A lehető legjobb lehetőség volt az életmódváltásom elején. Imádtam. A 2 év alatt nagyon jó barátokat és ismerősöket szereztem, nem mellesleg megalapoztam a szaktudásomat egy újabb szakterületen. Közben elkezdtem a testnevelés szakot (még gyűröm) és elvégeztem a sportedző képzést is. Végeztem DanceTraining és Várandós torna oktatói továbbképzést. Ja, meg szereztem még két újabb diplomát a gyógytesivel párhuzamosan. Elkezdtem terepen futni és teljesítménytúrázni. Tudok sok ügyes és okos dolgot a mozgásról elméletben és gyakorlatban (kötelet mászni is tudok például, meg bukfencezni a gerendán... dekázni például nem, de muszáj lesz megtanulni...). Aerobik edző és ovistorna oktató vagyok. Újra tanítok, fejlesztő pedagógus és gyógytestnevelő vagyok. Ez az elmúlt 3 évem. Még sok minden van előttem és sok dolognak az elején járok, de már van mögöttem is néhány tapasztalat.

Így kezdődött az én Nyúlájfom. Hogyan vált életem részévé a mozgás? Miként lettem az egészséges életmód szerelmese (és nem fanatikus rajongója! nagy különbség)? Bepillantást mutatok, hogy segítsek Neked!

Szeretettel üdvözöllek az én Nyúlájf életmód blogom olvasói között!