Karancs-Medves 20

Eredetileg nem volt tervben semmi erre a hétvégére, aztán mégis megláttam a Karancs-Medves túrát. Először elengedtem, mert láttam, hogy a jelentkezési határidő húsvétkor letelt, de mégis megnéztem és kiderült, hogy nem telt be a létszám, lehet a helyszínen nevezni, így hát nekivágtunk. Vacilláltam a hosszú és a rövid között, végül a 20-as táv mellett döntöttem kocogós-fotózó tempóban.

Megérkeztünk Salgótarjánba, nagy nehezen leparkoltunk, szereztem szörpit a boltból, aztán regisztráltunk, megkaptuk a főszervezőtől az útravaló infókat és elindultunk hegynek fel. Rögtön az elején Kálváriát jártunk. Tudom, hogy mi az oka, de akkor is tiszta szívás, hogy minden Kálvária dombtetőn van. Először megláttuk az ezerhatszáztíz lépcsőfokot, amin jót röhögtünk, hogy rögtön az elején kicsit "megsimogatnak" a szervezők. Még el sem kezdődött a Kálvária, már meghaltál, mire felértél az első stációhoz... A lépcsők mentén vidám festésű padok színesítették a hegymenetet. Szívesen leültünk volna egy-két padra, marasztalt a #kávézóspad, a #jóittlenni, és a többi menő felirat. Megbeszéltük, hogy a végén visszajövünk egy kicsit itt lenni, de végül elmaradt, majd legközelebb.

Csigabigába megmásztunk a Kálváriát. Úgy tűnt, a szint fele megvan az első kilométeren. Odafent kedvesen, vidáman fogadtak, aztán suhantunk tovább a Pipis-hegy varázslatos ösvényén. Nagyon jól futható, girbe-gurba úton kocogtunk előre, szinte észre sem vettük, olyan gyorsan megérkeztünk a Ceberna-völgy bejáratánál lévő ellenőrzőpontra. Kicsit hűvöskés volt az idő, valami hullott az égből is, de ez sem tudta elvenni a kedvünket, és a figyelmünket a csodaszép útvonalról. A Ceberna-patak csak mutatóban volt itt-ott, de a keskeny ösvényen a hatalmas fák között haladva feledtette a csörgedező patak hiányát a látvány. Hamarosan megérkeztünk a Kercseg-laposra, ami világoszöldben pompázó nyugalom szigetként terült el a hegyen.

Keresem a patakot :)

Kercseg-lapos

Nem győztük kapkodni a fejünket, annyira megfogott minket a látvány és a talpunk alatt suhanó út. Útközben ünnepélyesen megalapítottuk a C-Tím-et, ahol az én szuperképességem a felfelé Caplatás. :D Somoskőújfaluban a vasútállomás melletti kocsmában megkaptuk a pecsétünket a láthatóan fázó, de kedves néniktől, majd egy kihagyhatatlan hintázást beiktatva kocogtunk Eresztvény és a Salgóvár felé.

A jobb könyökömnél ott a Salgóvár :)

Majdnem lefordultunk egy elágazóban balra, de jött egy túratárs arról és mondta, hogy egyenesen tovább, aztán majdnem rossz irányba mentünk megint, mert egy helyen ki volt írva, hogy Salgóvár jobbra, de rájöttünk, hogy előtte lesz még egy pont. Ez pont az alagút előtt volt. Aztán beléptünk a sötét, végtelen hosszúnak tűnő lyukba. A végén halványan felsejlő erdő körvonala látszott. Dimbes-dombos úton baktattunk előre a vaksötétben. Csippant az óra, szétkapcsolt a gps. A senki földjén voltunk, az adrenalin az egekig szökött, hallani lehetett a szívverésünket. Tompuló hallás mellett csak a kifelé vezető útra koncentrálva haladtunk töretlenül előre. Az alagút végén csodálatos látvány fogadott, mintha egy másik világba érkeztünk volna. Óriás fenyőfák övezte puha úton kocogtunk tovább.

Alagút végén

Hamarosan megékeztünk az eresztvényi geoparkhoz, két-három kilepcsent békát kerülgetve meg is érkeztünk az eddigi legszuperebb ellenőrzőpontra, ahol jártam. Ment a sürgés forgás a ponton, kinek-kinek megvolt a feladata. Nénik készítették elő a lakomát, pucolták a hagymát, kenték a lekvárt. Két oldalt a bácsik szalonnasütő vassal csurgatták a számtalan mennyiségű, édes-sós ízű, szalonnazsíros, ropogós kenyeret. Úgy ettük, mint aki sosem látott ételt előtte. A hűvös-párás idő sem szegte kedvünket, vidám hangulat volt a ponton, ahol a három táv összeért.

Az íze a számban maradt :)

Teli gyomorral, mosolyogva kaptattunk fel Salgó várába. Persze ide a piros libbancs (piros L - várrom jel) vezetett fel, és mint tudjuk a libbancs jel mindig szívás. Itt elővettem a caplatási szuperképességemet és viszonylag gyorsan, gyökereken átugrálva jutottunk fel a várromhoz. Aztán kiderült, hogy még fentebb kell menni. Amikor már azt hitted fent vagy, még attól is fentebb vezetett a jel és végül egy csomó lépcsőn egészen a várteraszig felmenve találtuk meg a pontot. Kisebb tumultus alakult ki a helyi kirándulók és a megannyi túrázó elözönlötte vártól, de így is lehetett fényképezkedni és utána haladni lefelé tempósan. Észrevettünk egy kismókus szobrot, ott is muszáj volt fotózkodnom, aztán cikáztunk tovább lefelé. Persze a jó kis ugribugri alkalmával majdnem benéztük a libbancs jelet és a háromfelé ágazó tanösvény rossz ágán indultunk le, de gyorsan visszafordultunk és haladtunk tovább a jó úton Boszorkánykő felé. Ott nem volt pont, de mi kis kitérővel felmentünk. Felkaptatva csodálatos látvány fogadott. Az a fajta hely a Boszorkánykő, ahol az ég a földdel összeér. Bármerre nézel körülötted a zöld rengeteg és te állsz a világ tetején. Megérte ez a pár perc.

Salgóvár a Boszorkánykőről

Innen a Ponyi-pusztáig kocogtunk és baktattunk felváltva, itt lovagló edzés lehetett, legalábbis a távolból úgy tűnt, ahogy haladtak a lovasok egymás után. Már csak egy pontot, a Gedőcz-tetőt érintettük, és innentől suhantunk lefelé. Hamarosan elértük a szebb napokat látott gyárépületeket, majd kicsit kocogtunk még a kerékpárúton, aztán a Salgó Rally miatt egyre gyülekező emberek csodálkozó-figyelő tekintetétől övezve sarasan-koszosan besétáltunk a félig lezárt belvároson keresztül a fogadóhoz.

Többen érkeztünk be egyszerre, kicsit sorba kellett állni, de nem volt nagy fennakadás, arra viszont pont elég volt, hogy beálljon a lábam. Kicsit már fáztam is, tekintve, hogy a végén sétáltunk, liluló szájjal és görcsölő lábbal baktattam a kocsihoz átöltözni. Egy magnézium segített, és a fázás is elmúlt nemsokára. Visszamentünk a fogadóba, ahol megkaptuk a túrázóknak járó jutalom pitét és ettünk egy menüt is.

Végül 3:58 óra alatt tettük meg a 23 km-t 690 m szinttel. Nagyon jól éreztük magunkat ezen a szép vidéken. Az útvonal csodálatos volt, a szervezők kedvesek és előzékenyek. A kicsit hűvös idő sem befolyásolta a jó hangulatot. Máskor is visszajövök! :)