Nagyerdei Terepmaraton, az első félmaratonom

2015.09.30

Futottam egy félmaratont! Juhúú! :) Készültem rá! Meg kell tisztelni a sportágat! Hiába megyek 50 kilométereket a hegyen, attól még nem leszek egyik napról a másikra futó. Véleményem szerint úgy nem lehet hosszútávot futni, hogy "na, jóvan, kemény vagyok, lekocogom, oszt majd lesz valahogy, aztán meg nyújtva fekszem két napig"! Ahhoz, hogy felkészüljön a szervezetünk a tisztességes idő alatt történő hosszútávfutásra, rengeteg edzés, kiegészítő sportágak, keresztedzések, megfelelő táplálkozás stb. szükséges, de majd erről később írok egy memoárt! :) Mire idáig jutottam, már a hátam mögött volt egy-két rövidebb távú verseny, de még nagyon-nagyon az elején járok a munkámnak! Beneveztem tehát a debreceni Nagyerdei Terep Maraton félmaratoni távjára.

Az előző esti szokásos tészta vacsorám után tepertőt reggeliztem. Nem a legideálisabb futós kaja, de kivételt tettem és meggyőztem magam, hogy jó lesz, egyébként meg finom. :) Kicsit aggódtam, hogy esetleg zuhogó esőben fogom futni az első hivatalos félmaratonomat, de szerencsére pont elállt aznap. Hideg volt, egy kis szél is fújdogált, de legalább nem esett. Mivel nem tudtam, hogy milyen lesz a talaj, mennyi a sár, lesz e eső, a GTX terepfutó cipőmet vittem magammal, hátha tapicskolhatok kicsit a dagonyában. :) Végül nem volt szükség a vízálló cipőre, mert szerencsére nagyon jó körülmények között futhattunk, elmaradt a tapicskolás.

A Nagyerdei Stadion bejáratánál felállított hatalmas sátorban vettem át a rajtcsomagot. Jót nevettünk a segítő lánnyal, ugyanis hivatalos nevemmel regisztráltam (úgy is szerepelek a nevezési és az eredménylistán), de becenéven, Herperger Ancsikaként voltam a náluk lévő rajtlistán. :D Jól esik az ilyen kis, vidám figyelmesség! Éppen annyira vagyok Ancsika, mint Anita. :) Kaptam egy-két kincset, vásárlási kedvezményt, energiaszeletet és szép, végre-végre XS-es technikai pólót. Gondoltak a magamfajta Törpillákra is és lehetett XS-es pólót kérni a nevezéskor. Nem vettem fel, mert megfagytam volna! Szép rajtszámot kaptunk (igen, nekem ez is fontos), minden táv más színűt, a félmaraton zöld volt. Még volt egy órám a rajtig, a zabszeletemet és az energiaszeletet megettem, aztán vártam. Közben találkoztam rég nem látott ismerősökkel és ismerős sporttársakkal.

Némi téblábolás és hatszázszor mosdóba menés után bemelegítettem. Volt ugyan közös bemelegítés is, de én jobban szeretek egyénileg. Már eléggé izgultam, amikor 10 órakor elrajtoltak a maratoni távon futók. 5 perccel később a rajtkapuban álltunk mi is. A honlapon volt ugyan részletes pályaleírás, de mivel nem ismertem a terepet, nekem nem sokat mondott, a rajtcsomagban pedig egy kis pályarajzot kaptunk, de reméltem, hogy jelölve lesz az útvonal. Szerencsére így is történt. Minden elképzelhető módon segítették a futókat. Szalagokkal, az erdei kereszteződésekben útjelző táblákkal, neon spray-vel fújt nyilakkal, a nagyobb kereszteződésben pedig a segítők karjelzéssel mutatták, hogy merre kell futni. Egy 21 km-es kört kellett megtenni, aminek én kifejezettem örültem, ugyanis lélekrombolónak tartom, amikor sokat kell körözni. Kettő kör még belefér, attól több már számomra küzdelem a monotóniával.

Elrajtoltunk. Éreztem, hogy jó lesz! Az eleje rögtön egy kisebb emelkedővel indult. Nem volt gáz, előztem. Aztán következett egy rövid, de annál tötymörgősebb szakasz, ahol libasorban futottunk, mert nem lehetett sem jobbra, sem balra kerülni. Hamarosan azonban megkezdődött az igazi futás. Mintha nem is lettek volna hatalmas esőzéseknek, nyoma sem volt az erdei úton. Beállítottam gondolatban a tempómat és az órámat figyelve, hogy ne térjek el nagyon a "nem meghalós" sebességtől, de azért tisztességes időt fussak, nekiiramodtam. Hamarosan néhányan, a gyorsabbak a 11 km-es távon elmellőztek. Nagyjából a középmezőnybe helyeztem magam, azt igyekeztem egyenletesen tartani. Teljesen jól futható volt a terep, így semmi mást nem csináltam, csak mentem. Az első frissítő pont kb. 6,5 km-nél volt. Megörültem, mert szépen előkészítve várta a futókat a víz, izo és aki azt szeretett volna, kólát is ihatott. Ezen kívül olajos magvakat, citromot, miegymást is biztosítottak. Én megittam gyorsan egy fél pohár izot és futottam tovább.

Innen vált ketté a negyed maraton és a két hosszú táv, amelyet útjelző táblával is jelöltek. A félmaratoni táv haladt tovább Józsa felé. Sikerült a pillanatnyi ivós megállásból gyorsan visszaállni a tervezett tempómra. A vadátjáróig semmi extra nem történt. Futottam, légzéstechnikáztam. Jól éreztem magam! A vadátjárónál komolyabb emelkedő, süppedős talaj és brutális szél várt. Annyira fújt, hogy fel kellett tennem a kapucnimat és csak úgy lobogott a szempillám. :) Beértem néhány sporttársat, akik szintén az elemekkel küzdöttek. Innen nemsokára aszfaltútra értünk, a leírás szerint ez egy régi fatelepi út volt. Szerencsére nem volt olyan hosszú az aszfalton megtett út, még az Alsó-Józsán átmenő szakasszal együtt sem, így nem éreztem hátrányát. Én ugyanis jobban szeretem a terepet, de futok aszfalton is persze. Józsán, kb. 12 km-nél volt a második frissítés. Itt is szépen kikészítve minden, kortyoltam egy fél pohárral, majd tovább iramodtam.

Szerencsére tudtam tartani a tervezett tempót, még mindig 5:30 körüli ezreseket futottam viszont éreztem, hogy lassulok egy kicsit. A Monostori erdőn keresztül futottunk tovább. Itt volt egy kisebb holtpontom. Nem is holtpontnak mondanám, hanem inkább amolyan nem voltam ott, énekelős szakasznak. Mivel éreztem és persze az óra is mutatta, hogy lassulok - lecsúsztam 6 perces ezresek fölé -, a tempóm visszaállítására énekelgettem magamban. Az Aki nem lép egyszerrét hatszázhetvennégyszer. :) Aztán a szarvasűző Pál, Kata, Pétert nosztalgiából. Futottam, futottam egyedül az erdőben. Tudtam, hogy előttem is vannak és mögöttem is, de hátra sosem fordulok, előttem pedig senkit nem láttam, így teljesen átlényegülve suhantam a fák között. Nem igazán voltam a versenyen, valahol másfelé kalandoztak a gondolataim. Futottam, mert jól esett, jó volt! Kiegyensúlyozottan, boldogan, nem terhelve a szervezetemet, csak annyit, amennyit kellemesen elbír. Némi világmegváltó gondolat és virágokkal a hajamban réten szaladós álomkép után elérkezett az utolsó frissítőpont Pallagon kb. 16 km-nél. Itt már két fél pohárral kortyoltam és úgy suhantam tovább.

Szerettem volna 2 óra körüli időt futni, de leginkább az volt a célom, hogy szép, egyenletes tempóban fussam le. Visszaérve a Nagyerdőbe akadozott a gps vétel, így nem tudtam nyomon követni, hogy hol tartok, sem időben, sem tempóban. Hamarosan megláttam a negyed maraton útjelző tábláját, így tudtam, hogy innen már nincs sok hátra a végéig. Tartottam a korábbi tempót, és mondogattam magamban, hogy már csak 4, 3... Amikor úgy éreztem, hogy sokat mondtam egy számot, nagyjából lefutottam egy kilométert, egyel kevesebbet mondtam. Az utolsó szakaszon ismét beértem néhány sporttársat és volt, aki engem ért be. Egy úriember jó hosszan jött mögöttem, mert végig hallottam a levegővételét. Aztán amikor kicsit lassultam, ő tovább iramodott a saját tempójában. Mivel hol volt jel, hol nem, a végén már nem is nézegettem az órát. Egyszer csak nagyon megörültem, mert megláttam szemben egy táblát, hogy már csak 0,5 km van hátra. Kedves, empatikus szervezők! Nem hagyják kétségek között szegény, megfáradt, gps vétel nélküli futókat. :) Kicsit gyorsítottam és hamarosan már hallani lehetett a rendezvény zajait.

Kifutottam az erdőből majd a célzónában megláttam a szüleimet szurkolni. Kalimpáltam, integettem és tapsoltam örömömben. Roppant boldogan futottam be a célba. Megkaptam a befutó érmemet és egy 1,5 literes flakon ásványvizet, majd kicsit pityeregtem örömömben (sírok, ha kell, ha nem). A szüleim bejöttek, megölelgettük egymást, majd készítettünk egy beérkezős fotót rólam. Kissé szederjes szájjal (úgy nézett ki, mintha málnaszörpöt ittam volna egész nap) nyújtottam egy rövidet, majd beálltam grízes tésztáért a sorba. Volt még káposztás tészta is, de én a grízesnek szurkoltam, mert azt kívántam meg egyrészt, másrészt meg előző este ettem káposztás tésztát. Falatozás közben megtapsoltam a helyezetteket. A beérkezőknek járt masszázs is, de végül nem vártam meg, mert még családi programunk volt délután. Indulás előtt kíváncsiságból megkérdeztem az időeredményemet, de a helyezést még nem tudtam. Elkönyveltem, hogy egész jót futottam elsőre. Nem merültem ki, nem volt semmi gondom, leszámítva a málnaszörpös számat, de az elmúlt hamar, minden úgy sikerült, ahogyan kábé terveztem. Jó volt! Mégiscsak megéri a felkészülés! :)

Beérkezős fotó

2:03:10 óra alatt, 5.50 perc/km átlaggal futottam a félmaratoni távot, dimbes-dombos erdei terepen kb. 250 méter szinttel. A Felnőtt 2 női kategóriában 5. helyezett lettem a 18-ból, az abszolút nőiben 11. helyezést értem el 36-ból. Összesített férfi-női kategóriában pedig 71. lettem a 120 indulóból.

Vidám, futós szupergörl vagyok! Edzek tovább! :)

Kincseim egy része