Penye lettem

2015.01.09

Ma reggel futok, futok, kutyasétáltatós szép kék szemű pasi jön szembe, mosolyog szépen rám, bizonyára roppant csodálatos és vonzó lehettem zöldeskék cipőben, lila pulcsiban, rózsaszínű, csillogósdíszes sapkában, fél fejem eltakarva, csak a szemem látszik, folyik rólam a víz és fújtatok vadul, plusz koncentrálok, hogy a hó alatti jégen el ne csússzak. Amennyire bírtam mosolyogtam a szememmel (ugye fél fejem eltakarva...). Annyira mosolyog, hogy kutya meg szalad utánam, majdnem szerelem első harapásra lett... :)

Izomlázam van. Nem nagyon szokott lenni mostanában, de sikerült úgy edzenem a héten, hogy lett. Emlékszem a kezdeti izomlázakra. Azt hittem belehalok. Robotzsaru sehol sem volt hozzám képest mozgásban egyes napokon... Akkor fedeztem fel, hogy még a bordaközi izmoknak is lehet izomláza, de szerintem nekem még a mimikai izmaimban is volt, legalábbis majd' belehaltam. Egy kedves Barátom azt mondta nekem, irigyel, az izomláz jó, a világ legjobb és legszebb érzése. Hát, szívesen átadtam volna neki azt a "csodálatos" érzést akkor. Ma már másképp érzem, tényleg jó. Azt hittem a Nyúlájfomig, hogy még mindig mekkora király vagyok, mert korábban milyen jól bírtam mindent. Aztán kiderült, hogy:

1. tök penye lettem,

2. hót béna lettem,

3. csirke lettem.

Abban a pszichoszomatikusos tízkilós 2-3 évben úgy visszafejlődtem, hogy hihetetlen. Volt rajtam izom, csak pihent. :D Nagyon jó erőnlétem volt korábban. Például főiskolás koromban azzal szórakoztam, hogyha lusta voltam hazasétálni, hajnalban hazafutottam buli után (volt, hogy magas sarkúban...), előtte meg éjféltől reggel 5-ig táncoltam egyhuzamban. Még a görkoris időszak vége is belecsúszott a főiskolába, mentem a belvárosból a Szalapartra tanítási gyakorlatra görkorival (nem egriek kedvéért megjegyzem, hogy olyan brutál emelkedő van arra, hogy a városi busz is körben megy fel). Családdal mentünk ki a világból folyton, túra, túra hátán, gyalog, biciklivel, mindegy, csak mentünk. Akkoriban meg majd meghaltam, ha gyalog mentem a városba. Mintha sose lett volna erőm, sitty elszállt. Meglepődtem, hogy mennyire visszafejlődtem. Nagyon nehéz volt megemészteni, hogy annyi erőm volt, mint egy marék szárított lepkének. Kb. az izomzatom is azzal vált egyenlővé. Nem akartam én is azok közé tartozni, akik egész hátralévő életükben azt emlegetik, hogy milyen jól néztek ki 20 vagy 25 évesen, de erről majd később. Viszont legalább önbizalmam volt. :) Az archoz viszont test is kéne, valahogyan vissza kellett hozni tehát magam, mert totál nullán voltam. Öntörvényű vagyok, nem kértem senkitől segítséget, hanem saját magam tapasztaltam ki és jártam végig az utam. Teljesen egyszerűen indultam. Eleinte elkezdtem biciklivel járni dolgozni és úszni. 3 km-re lakom a volt munkahelyemtől, az uszoda is annyi (a mostani munkahelyem 2,5 km-re van). Szélvész jó társam azóta is (teljes neve Rózsaszín Szélvész, van neki forgalmija is :) ), mindenhová bicajjal közlekedtem, úszni is. Az úszás is rendszeressé vált, először kb. meghaltam a medencében egy hossz után, aztán olyan szépen úsztam már szabályosan 500 métert, hogy meg se kottyant. 6 km bicikli, 500 méter szabályos mell- és hátúszás, ez lett az indulásom. Fél év után, épp a nyárra kezdtem jól érezni magam. Az a szokásom, amit akkoriban vettem fel, hogy a strandon mindig úszok legalább 400 métert, mai napig megmaradt.

2012 nyár - Rózsaszín Szélvész parkol én meg mosolygok az egri bícsen :)

Első félévet fejeztem be ekkor a gyógytesin és 2012 nyarán adódott egy jó lehetőség. Az egyetem szervezett vízitábort Szarvasra. Gondoltam egyet és befizettem rá. Tök egyedül és ismeretlenül mentem. Mellesleg levelezősként, úgyhogy abszolút nem volt ismerősöm a táborban. Nagyon jól éreztem magam azon az 5 napon. Végigeveztük a környéket, ami gyönyörű, a víz csendes, nyugodt. Fogok oda szervezni vízitábort egyszer (vagy többször). Nagyon jó embereket ismertem meg, nyomon követjük egymás életét azóta is. Mozgalmasan telt a nyár, túráztunk és kirándultunk a családdal, bringáztam, úsztam. Annyi szabadidő sportot végeztem, amennyit csak bírtam. Igen, csak azok és semmi egyéb. Nem kezdtem el például kondiba járba vadul, vagy futni rögtön, mint a gép, hanem lépésről lépésre szedtem vissza az erőnlétemet, szokattam a szervezetemet szépen lassan. Közben pedig izgalommal készültem a szeptemberre, hogy egy életem egy halálom, belevágok a testnevelés szakba.

2012 nyár - Szarvas

Azon a nyáron pörögtem végig, szerencsére előkerült több régi barát, akikkel újra felvettem a kapcsolatot. Mentem mindenfelé, ki a világból. Hajszálon múlt, hogy nem Ausztriában élek azóta egy síparadicsomban (mellesleg akkor még nem tudtam síelni). Ha két héttel hamarabb kapok választ kiköltözöm, de döntenem kellett, elkezdem a tesi szakot vagy megyek. Elkezdtem. Újra jó döntést hoztam, habár akkor még nem tudtam, csak sejtettem, hogy mennyi nehézséggel jár majd, de annyit biztosan tudtam, hogy egy szak van, testnevelés szak... szak, szak, szak...