Polar Kaptárkövek Trail

2016.06.20

Mivel a tanévzáró miatt nem tudtam menni segítőnek, úgy döntöttem, hogy elmegyek futni a rövidtávra, mert az pont belefér. A húgom is jött, így ketten vágtunk neki a Polar Kaptárkövek Trail 15 km-es távjának.

Hazai pálya, a rövid- és hosszútáv minden részét befutottam már, mégsem éreztem magam előnyben. A rajtban kb. öten kérdezték, hogy miért nem a hosszún megyek, mondtam, hogy sietek a tanévzáróra. Így sajnos kimaradt az Eged is, a kedvenc edző terepem. Rögtön az elején nehézségbe ütköztem, ugyanis ketté kellett volna váltanom a tízezresemet a dugóka letéti díjához, de szerencsére egy kedves sporttárs kisegített, majd nem sokkal később én is tudtam segíteni egy másik sporttársnak a váltásban ezresekről ötezresre.

Készülődés

Sok ismerőssel találkoztam a rajtban, megörültünk egymásnak, készülődtem, beszélgettem. Átnéztük az útvonalat, mivel a húgom ezt a részt nem ismeri, bár én ismerem a terepet, de megbeszéltük, hogy saját tempóban futunk, itt pedig sok a kereszteződés és kb. a fél táv jelöletlen úton halad vagy a régi jelzés bekavarhat. Közben szólították a hosszútáv futóit a rajtkapuhoz. Kicsit meglepődtünk, amikor azt láttuk, hogy pár perccel később a rajt/cél kapunál felsorakozott hosszú táv mezőnye kompletten sétál valahová, ugyanis 200 méterrel messzebb indult a verseny, mint a rajtkapu.

Azt mondták, nekünk is tájékoztató lesz a rajt előtt, így háromnegyed 9-kor bevizeztem a sapkámat, ami 5 perc múlva tök száraz volt. Visszamentem, bevizeztem a ménkű sok hajamat is, aztán a sapkát és így már egész jó volt kezdetnek. Emellett vizes cipőben indultam útnak, ami kellemesen hűsített. Amúgy ez nem direkt volt, de véletlenül bevált. :) Az volt az oka a vizezésnek, hogy reggel jöttem rá, a börzsönyi sár még mindig a cipőmön van, így akkor mostam le. Ha már törölgettem, bele is mártottam a vízbe. :) Amikor a rajtba való sétálásnál megláttam a versenytársakat, ott helyben lemondtam minden dobogót illető álmomról. Azért nem adtam meg magam rögtön az elején. Még igyekeztem küzdeni kicsit az első pontig, de mérlegelve a versenytársak erősségét és a fájó bokámra is gondolva elengedtem a küzdelmet, visszavettem a tempóból, hiszen mindegy volt, hogy ötödik, hetedik vagy esetleg hatvanadik leszek.

Az első szakasz

Az első kb. 3 kilométer nyílt szakaszon haladt a szőlőben. Tudtam, hogy sok ilyen lesz még. A rövidtáv 10 órakor rajtolt, így az egyre erősebben tűző nap sokak erejét már az első szakaszon megtépázta. Végre kicsit felüdülhettem, amikor befutottam az erdőbe. Hamarosan következett a tanösvény kereszteződése, de annyira bent volt szalagozva az 1. állomás felé vezető kanyar, hogy a tempósan haladók könnyen elfuthattak mellette, én is majdnem elnéztem. Kicsit megtorpantunk tanakodni, majd bizonytalanul, de mégis követtek többen. Örültem, hogy végre van egy kis kaland a futásban, az erdei ösvényen öröm volt futni. Szerencsére a keleti kaptárkőhöz vezető úton már ült irányító, így ott nem tudtuk elvéteni a kanyart. Sajnos az útvonal további szakasza nem követte a tanösvény más részeit. Nemrég befutottam a Mész-hegy - Nyerges-tetői tanösvényt egy futótársammal, és sok kalandban, csodaszép látványban volt részünk. Izgalmas, de jól futható terep, girbe-gurba ösvényeken kacskaringózó örömfutás.

Nem tudom, hol voltam fejben...

A keleti kaptárkőnél történt csippantástól kezdve a rövid, kb. 1,5 km-es hűs, erdei szakasz véget is ért. A második ellenőrző- és frissítőpont felé vezető úton már fokozódott a hőség. Az első pontig tartó küzdelmemet elengedtem, így az esélytelenek nyugalmával folytattam tovább az utamat. Most gond van éppen a bal belső bokaszalagommal, de addig egyáltalán nem éreztem. Talán elnyomta az adrenalin, vagy a küzdelem hevében nem figyeltem rá, nem tudom, de olyan 6-7 kilométer környékén elkezdtem érezni. Itt már belesétáltam kicsit hosszabban, mert belenyilallt olyat, hogy felszisszentem. A második ellenőrzőponton Dalmáék nagyon kedvesen, segítőkészen fogadtak. Kínáltak, töltöttek, biztattak, nevettek. Kértem, hogy öntsenek le vízzel, meg is kaptam az adagomat. :) Többen Kánaánnak neveztük ezt a pontot a segítők kedvessége, biztatása és az ellátás miatt. Itt vártam pár percet, hátha beér a húgom, de nem láttam jönni, pedig nem sokkal utánam futott, ahogy a kaptárkő utáni fordítónál láttam. Többen megelőztek, mire elindultam, de most nem igazán zavart, felsétáltam komótosan a dombon, mert fájdogált a bokám. Úgy voltam vele, így is lassan ott tartok, hogy bokaszalagot kérek szülinapomra, inkább kocogok, és többet gyalogolok.

Leöntés után Királyréten :)

Testvérem

A 10. kilométer környékén már bicegtem. Tudtam, hogy nemsokára következik a végestelen végig tartó aszfaltút, de kb. 3 kilométeren keresztül lejt. Ennek a nagy részét végig futottam. Engem a nagy meleg valahogy nem viselt meg annyira, mint sokakat. A vidám sapkám is sokat segített a tűző nap elviselésében. Alig kapok sapkát magamra, mert gyerekméret kell, hát vettem gyereksapit. :) Az utolsó lejtős kilométert tempósan meghúztam, legalább legyen már egy kis "hajrá" élményem a vége felé, mert sajnos tudtam, hogy a rövidtáv vége mega szívás. Az utolsó kb. 2 kilométer végig emelkedik, az elején egy komolyabb kaptatóval, ami 12 km szinte végig nyílt szakaszon, 35 fokban történő futás után nem igazán esik jól. Nagyon fájt a bokám, éreztem, hogy dagad, de nem mertem megnézni. A repülőtér melletti úton felváltva kocogtam és gyalogoltam. A versenyzők nagy része itt már gyalogolt. A végét fájó, dagadt bokával tisztességből lefutottam.

Imádok célba érni, ez éltetett az utolsó párszáz méteren, azonban csalódás volt, hogy egy-két versenytárson kívül senki nem tapsolt vagy várt a célban. Két rönkre kirakott dugókán kellett csippantani, majd egy sátornál sorban állni az eredményért és leadni a dugókát. Nem vagyok hozzászokva, hogy nincs "őrjöngés" a célban. Az éremosztásban segítő szív apró bajnokait azonban dicséret illeti, mert nagyon ügyesen adták át az érmeket mindenkinek. <3

<3

Öröm még az ürömben, hogy a beérkezésem után a miskolciak megint megdicsértek, akárcsak a Muzslán, hogy ügyes vagyok, amit megtisztelőnek tartok. Amikor a húgom futott a célba, vadul szurkoltam neki. Tulajdonképpen egyedül kiabáltam, tapsoltam és ugráltam az úton, de nem érdekelt. :D Beérkezése után megkértük Holczer Petit, aki a kisfiával futott, hogy készítsen rólunk egy képet a célban.

Megbeszéltük, hogy miért maradt le végül a húgom annyira, csevegtünk a sporttársakkal, megettem a gulyást, kétszeresre dagadt bokával pihentem egy kicsit, majd siettünk haza, mivel 14 órától kezdődött a tanévzáró. Kellemesen elfáradtam, a bokám fájt, azóta szerencsére lelohadt, viszont kicsit pihentetem, így most kirándulós-nyaralós kalandok következnek.

A terep ismerős, a befutó érem szép, a gulyás finom volt, a frissítőponton lévő segítők nagyon kedvesek voltak, a rajt/célban viszont hiányzott a számomra megszokott "őrjöngés". Remélem, hogy jövőre a versenynek jobban részét képezik majd a környék csodái, hiszen a kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra Hungarikum lett a versenyt megelőző napokban.

Testvéremmel

A 14,7 km-es távot kb. 300 méter szinttel 1:35:57 óra alatt tettem meg, nők között 7. helyen értem célba, összesítettben 27. lettem. Testvérem végül 1:50:00 óra alatt 15. helyen ért célba. :D

Kincsek