Nyúlájf blogom

Én mindig más szemmel látom Egert. Számomra örök a varázsa, szeretek itt élni. Idén pont annyi ideje élek itthon, mint amennyit éltem otthon. 18 év alatt sok mindent láttam, hallottam, megéltem itt, de sosem gondoltam csúnyának vagy koszosnak, élhetetlennek. Én is megsirattam a régi Dobó teret, de megszerettem az újat. Ma turistabőrbe bújva róttam...

A Havasra felfelé szinte méterenként megálltam, a fullasztó párás melegben patakokban folyt rólam a víz és oxigénmaszkért imádkoztam...

Tompa fejjel baktattam a szemerkélő esőben. Cikáztak a gondolataim ide-oda, de valójában nem igazán fogtam meg egyetlen gondolatfonál végét sem, csak úgy mentem. Egyre nagyobb cseppekben esett az eső, négy-öt csepp végigcsordogált a nadrágomon, majd hirtelen lezúdult minden, amivel odafent a nagytakarítás alatt felmosták az égi folyosót és a...

Eredetileg nem volt tervben semmi erre a hétvégére, aztán mégis megláttam a Karancs-Medves túrát. Először elengedtem, mert láttam, hogy a jelentkezési határidő húsvétkor letelt, de mégis megnéztem és kiderült, hogy nem telt be a létszám, lehet a helyszínen nevezni, így hát nekivágtunk. Vacilláltam a hosszú és a rövid között, végül a 20-as...

Fagyos volt a kocsi ablaka reggel 7 órakor, amikor beültem. Na, mondom, megfagyok majd Bánkúton térdnadrágban, de már vissza nem megyek átöltözni. Mire felértem, szépen sütött a nap és kellemes idő volt. Sokan voltak, szinte mindenhol parkoltak, ahol lehetett. Tesómmal ott találkoztunk, aztán együtt indultunk útnak a 25 kilométeres távon.

A második kilométer után kénytelen voltam belegyalogolni a futásba, ugyanis azt hittem megfulladok. Az iszonyatosan erős szembe szélben a folyamatosan emelkedő szakasszal nem bírtam. Na, mondom, jól indul ez is... leszáll a fejem a széltől és még meg is fulladok itt 230 kilométerre Egertől...

Hétfőn, amikor hetvenkettedszerre kellett felmennem a suliban a második emeletre a ménkű sok lépcsőn, komolyan elgondolkoztam, hogy kérvényt nyújtok be szolgálati liftre... Régen csaptam így szét magam versenyen.

Tajga Trail

2017.02.05

Miután múlt vasárnap könnyek között megváltam a jobb létre szenderült csúszásgátlómtól, nem igazán aggódtam. Amikor még pénteken délután sem volt lánc a cipőmre, már egy kicsit kezdtem izgulni. Hittem is, nem is a riogatásokat, hogy sinkópálya a Tajga Trail távjának háromnegyede, de úgy voltam vele, majd lesz valahogy, elmegyek és jól érzem magam.

"Szeretem Tar-kőt. Láttam már több arcát is, ugyanúgy elbűvöl a ködbe burkolózott táj, ahogyan a megannyi zöld dimb-domb. Olyan érzés, amikor szétnézel, mintha te lennél a világ ura. A lábaid előtt hever a rengeteg, te pedig a kövön állva egyetlen érintéssel átsuhinthatsz felette. A gyönyörű látvány elbűvölő és varázslatos."

(Herman Ottó 110 - 2016. 05. 09.)